Miért szakítottál/szakítottak veled eddigi kapcsolataid során?

2-szer azért, mert az ex barátnő kellett inkább

1-szer mert távkapcsolat volt

Azt mondták a lányok, akik elhagytak, hogy túl figyelmes vagyok. Jobbat érdemlek náluk. Nem tudták felfogni, hogy lehet velük egy ilyen tökéletes pasi. Nem tudtak velem veszekedni, és enélkül nem bírtak élni.

... de most komolyan...

1. Megcsalt és nem akármilyen módon adta a tudtomra, simán szakítani túl könnyű lett volna, így inkább meg is alázott a baráti társaság előtt. Rendezett egy sütögetős kerti bulit, egy haverja nyitott nekem ajtót, amikor kimentem a kertbe, már ott ült az utódom az ölében és vigyorogtak rám mind a ketten.. Első szerelem volt, szép vége lett, mondhatom.. :)

2. Szűz volt, amikor összejöttünk, csendes, visszafogott, kicsit félénk. A kapcsolatunk vége felé 2 lánnyal is megcsalt, egy haverja szólta el magát véletlenül, így derült ki. Aztán még az exem volt felháborodva. Ő úgy gondolta ennyi igazán jár neki, hiszen végre lett önbizalma és férfias kiállása, ugye nem gondolom komolyan, hogy ezután nem hagyom szegénykémnek bepótolni az addig kimaradt csajozást.. Hát, csórikámnak nem hagytam, szakítottam vele. Jött amúgy vissza pár héttel később könyörögve, de nyilván nem fogadtam vissza.

3. Itt én szakítottam, mert egy kontrolláló, féltékeny, bizalmatlan ember volt és a kisebbségi komplexusaival teljesen tönkretett. Sokáig próbáltam neki segíteni, rengetegszer megbeszéltük, de semmi se hatott, aztán egy alkalommal elment pszichológushoz, reménykedtem, hátha segíteni fog.. Aztán amíg nekem azt hazudta, hogy heti egyszer járni kezdett, addig a haverjaival füvezett meg piált, velem szemben meg semmit sem változott a viselkedése. Hiába szerettem, szakítottam és ezt a döntést azóta se bántam meg.

A negyedik kapcsolatom viszont még mindig tart és nincs kilátásban az elválás :)

A férjem előtt 3 kapcsolatom volt, az alap probléma ami mindennek a gyökere volt mindháromban az volt, hogy nagyon gyerekek voltak még hiába voltak 4-5 évvel idősebbek nálam. Nyilván engem is idegesített kicsit egy idő után, de sokkal inkább ők kezdték el azt érezni, hogy "kevesek" hozzám. Sajnos én taknyos 18-20 éves egyetemistaként jobban haladtam mint ők és ezt sok férfi nem tudja megemészteni.

Ilyen dolgok voltak például, hogy a haverozás volt a minden, hatalmas megfelelési kényszer volt benne, rajtam kívül senkinek nem tudott nemet mondani, nekem viszont annál gyakrabban. Ha másnapra lett volna egy nagy pénzt és referenciát hozó munkája akkor is elment inkább a haverokkal, másnap meg nem tudott felkelni. Munkába hol járt hol nem stb. Hanyagolta a kapcsolatot mert neki most fontos a munka, de mégsem haladt vele sehova mert magasról tett rá. Ha volt is pénze elszórta számítógépes játékokra, aztán kitalálta, hogy befektetés helyett inkább vesz egy új kocsit. Ez nekem hatalmas szégyen de elviseltem volna ezt is, ő viszont nem tudta már elviselni, hogy én haladok ő meg nem és látta, hogy nem vagyok boldog szóval szakított.

A másik kapcsolat is hasonló volt, megfelelési kényszer mindenki felé, felém abszolút nem. Ő is hanyagolt, majd szakított mert hogy ő kevésnek érzi magát, fél, hogy megcsalom ezért inkább szakít. Majd 3 évig zaklatott, hogy megbánta. Ő ugyan úgy felelőtlen, tervezésre nem alkalmas kisgyerek volt aki nem tudott sehová sem haladni.

A harmadik nem volt annyira komoly de már pár hónap után láttam, hogy ő is nagyon gyerek még hozzám. Nála leginkább az alap gondolkodással volt baj. Mellé éléggé teszetosza is volt, kevés dolgot tudott magától megcsinálni. Nem szerettem volna megint elpazarolni pár évet egy ilyenre szóval szakítottam. És úgy nagyjából itt jöttem rá, hogy nekem bizony kell az a 10 év plussz egy kapcsolatban, hogy kellőképp érett párt találjak aki tud is energiát fektetni egy kapcsolatba meg kezdeni valamit az életével.

1. Túl kicsi volt a farka

2. Ő hagyott el, kiszeretett belőlem

3. Hisztis volt férfi létére

4. Távkapcsolat, nem működött.

2 nemtörődöm beteg állat

1 még az exbarátnőt szeretem + semmi kémia részéről