Az emberek többsége miért nem fél a szakítástól?

Mert a kapcsolat nem minden, lószart nem számít az életben. Hogyha van az tök jó, de ha nincs akkor más dolgokkal kell foglalkozni, az élet nem áll meg csak mert nincs kapcsolatod.

Nem félek a szakítástól mert egyedül, pár nélkül is maximálisan teljes, boldog életet tudok élni. Ha a kapcsolat nem működik akkor mégis mi az anyámért maradnék benne???

Nehéz kimozdulni a komfort zónából. Egy szakítás sok esetben változással jár.

Nem szeretnek szakítani az emberek, ha még nincs másik, mert tudják, hogy az első magányosan töltött este csak az őrlődéssel telik. Sokan ilyenkor túlságosan szélsőségesek. Vagy teljes mértékben másra hárítják a hibát, vagy éppen ellenkezőleg, önmarcangolásba, önostorozásba kezdenek.

Pedig nem kell félni meglépni a dolgot.

Nem félek tőle, mert már van benne gyakorlatom. Ez nem jelenti azt, hogy ne ragaszkodnék a másikhoz, a kapcsolathoz vagy minden áron azt akarom, hogy vége legyen. Ez csak azt jelenti, hogy félelemből nem maradok olyan mellett, aki árt nekem és nem láncolok magam mellé senkit, hogy szenvedjen mellettem, mert én meg félek.

33/f

Szerintem akinek van némi tapasztalata, az tényleg nem fél. Aki már jópárszor megtapasztalta, hogy a kapcsolat kezdeti rózsaszín köd múlandó dolog és mindenkinek vannak hibái, senkire sem tekinthet úgy, mint az élete èrtelmére, az kissé fél vállról veszi idōvel a dolgot.

Kicsi félelem olykor mindenkiben lehet, de ez nem olyan hangsúlyos dolog és nem fogok azon pànikolni, hogy nem akarok elveszíteni olyan embert, aki amúgy megakar szabadulni tōlem.

Illetve ha valakivel fontosak vagyunk egymást számára, akkor teszünk a kapcsolatért és nem félünk. Félelemmel, aggódással mégis mit ér el az ember? Mit ér az olyan kapcsolat, ahol nem szeret engem a párom, tehát félnem kell attól, hogy elhagy. Szerintem elég szánalmas az, aki ragaszkodik egy olyan társhoz, aki nem viszonozza az érzéseket. Mégis mi èrtelme egy ilyen “kapcsolatnak”?

Ez szerintem is inkább a kapcsolatfüggőkre jellemző, meg azokra akiknek semennyi önbizalmuk nincsen. Miért kéne mégis félni a szakítástól? Persze nyilván nem egy jó érzés az, ha valakit nagyon szeretsz és úgy dönt ő nem veled képzeli el az életét de:

1, egy boldog párkapcsolatban teljesen fölösleges ezen pörögni és stresszelni mert a párod nem ennek függvényében marad veled vagy hagy el

2, Ha szeretsz valakit és tényleg igazán szereted, mint mondtam fájó dolog, hogy ha egyszer eltűnik az életedből, de nem akarnád magadhoz láncolni ha ő így nem boldog és ha ő nem boldog te sem leszel boldog

3, és ténylegg....klisés, de igaz. Aki menni akar az had menjen. Nem tudod megakadályozni úgy sem, és ahogy a kettes pontban is mondtam ha ő nem boldog te sem leszel az, mert érezni fogod hogy ő nem az...

Én inkább arra keresném a választ, hogy aki fél tőle az miért is fél tőle ennyire?