Nálatok mennyire probléma az, ha valaki nem pozitív személyiség, hanem inkább realista?

Mert szerinted az mennyivel jobb, ha állandóan azt hallod, hogy jaj, az élet mennyire sz..r, meg az emberek csak panaszkodnak? Ez jobb?

A pozitív gondolkodás pont abban rejlik, hogy nem adja fel az ember, hogy ha padlóra került, akkor feltápászkodik és küzd tovább.

Ha pozitív gondolatokkal veszed magad körbe, akkor sokkal jobb a kedved is, mintha egész nap azon siránkoznál, hogy jaj, most megint esik az eső, jaj, most megint vásárolnom kell menni, jaj, most ez fáj, jaj, most megint dolgoznom kell menni..stb.

Előbb nézz utána, hogy mi is a pozitív gondolkodás és pozitív életszemlélet, még mielőtt leszektázod a jót!

Én a magadfajtáktól undorodom, akik a mosolytól, az örömtől, a pozitív gondolatoktól irtóznak, kitalálom azért, mert te is egy begyöpösödött, negatív életunt pesszimista ember vagy.

Realista? Tudod, az is reális, hogy most szépen süt a nap, csivitelnek a madarak, jó az idő, ilyenkor az ember kedve is sokkal jobb. Jó lenne észrevenni az apró dolgokat.

Pl. az is elég reális, hogy reggel felkelsz, kinyitod a szemed, lélegzel. Hányszor mondtál te ezért köszönetet és hálát? Ja, ez teljesen természetes, ugye?

De mond ezt egy vak embernek, aki nem láthatja a kék eget, egy lábnélkülinek, aki nem tapasztalhatja meg a sétát, vagy egy haldokló betegnek, aki talán már holnap meg fog halni.

Az meg szerintem a legtermészetesebb dolog, hogy nem játszuk meg magunkat a másik előtt, őszintén és nyíltan beszélgetünk bármiről.

Én pozitív vagyok és realista. A nők szerint "köcsög" , "bunkó" "arrogáns" vagy hihetetlenül beképzelt. Viszont ugyanígy vicces is. Mindig megragadom a pillanatot, hogy kimondjam a nyilvánvalót. Beszóljak, megjegyzéseket tegyek. Ezek lényegében objektív információk verbális kifejezései. Reálisan látom a dolgokat, és jókat tudok nevetni azokkal akik partnerek ebben. Szívesen kifigurázom az aktuális divatot, a sztereotípuákat stb., viszont előtte megadom a beszélgetés csipkelődős irányvonalát, amit ha valaki magára vesz mélységesen megbántódhat. De idővel már nem veszik föl tőlem, sőt valaki kapásból kiismeri ezt a vonalamat.

Reális vagyok, mert két lábbal állok a talajon, nem kötekszem olyasmin amin az ember nem bír változtatni a jelen helyzetében. Nem kergetek álmokat, nem támasztok irreális elvárásokat sem. Még ha olykor úgy is tűnhet egy-egy megjegyzésemnél.

Mindemellett végtelenül pozitív vagyok és támogató. Igenis a tanult optimizmus nagyon fontos. Mindenben meglátni a jót, a fejlődési lehetőséget, avagy egy jelet a változás igényéről. A legkellemetlenebb dolgot is lehet pozitívan szemlélni, ha túllendülünk az negatív emóciók sokkján. Mindegy, hogy milyen a beszélgetés, ez mindig működik. Viszont a pesszimista panaszkodásért vérszívás jár.