Hát ez meg mi lehetett?

Egy lánnyal meg lett beszélve, hogy szexkapcsolat legyen, én szerettem volna, ő pedig nem ellenkezett egyáltalán, a feltétele az volt, hogy előtte azért legalább egy-kétszer találkozzunk. Természetesen elfogadtam. A lány már a neten keresztül sem volt egy szószátyár típus, és mondta, hogy személyesen is szótlan. Egy helyen lakunk mindketten, ő elég kövér (ránézésre 130-140 kg), én csak mackós alkatú férfi vagyok, és egyébként jóképűnek talált a fotókon.

Találkoztunk, kicsit meg is ijesztett a kövérsége (hisz ez már kövér, nem molett!), ettől függetlenül én próbáltam vele beszélgetni introvertált lévén, ő alig szólalt meg, csak néha visszakérdezett. Hát tényleg szótlan volt, ilyet még nem is éltem át.

És akkor 20 perc után azt mondja, hogy szerinte menjünk a dolgunkra mindketten, mert nem megy ez. Mintha még én lennék a hibás, amiért alig beszél! Komolyan, ezt így hogy gondolta mégis? Pont hogy inkább nekem kellett volna mondanom, hogy hagyjuk ezt abba, mert én mindent megtettem magamhoz képest, ő meg mintha valami dáma lenne, akinek a kegyeiért küzdeni kell. Egy szemernyi kedvességet, közvetlenséget nem láttam benne gyakorlatilag. És tisztában vagyok magammal, nem az volt a baj, hogy nem tetszettem neki. Sosem volt még ilyen, akivel találkozóig eljutok, annak gyakorlatilag mindig van folytatása. Összességében nem bánom, lehet, hogy részemről nem ment volna a külseje miatt, bár arcra mondhatjuk, hogy viszonylag tetszett. Csak még most is értetlenül állok a dolgok előtt, nem mintha egyébként nagyon érdekelne, annyira jelentéktelen volt.

28F, 23L