Mit kellene tennem?

Kíváncsi vagyok, hogy ti mit mondtok erről a helyzetről. Ti hogyan döntenétek?

(lehet hossz lesz)

A történet kezdetéhez vissza kell menni az időben pár évet. (3-at)

Egy új munkahelyen kezdtem dolgozni, ami egy távolabb lévő nagyobb városban volt. Így minden nap busszal kellett bejárnom. A buszon felfigyeltem egy lányra. Nagyjából velem egykorú lehetett, nagyon tetszett nekem. Mindig próbáltam valahogy megismerni, de mivel ő szállt fel később így nem tudtam leülni mellé+ sokan is voltak a buszon. Vártam h egyszer egymás mellé keveredjünk vagy bármi h megszólítsam. Sajnos ez sosem sikerült. Nem vagyok valami magabisztos az ilyen szitukban meg nem is alakult sosem úgy...

Nagyon tettszett pedig.

Aztán vettem autót és hát sokkal könnyebb lett így bejárnom. Sajnáltam h ne tudtam megismerni, de kb 1 órával kevesebb lett az út. Az idő pedig nagy úr. :D

Eltelt 3 év kb. Nemrég elkezdtem tinderezni. Nagy meglepetésemre megláttam ott, és párba is álltunk ezzel a csajjal. Azonnal megismertem. Elkeztünk beszélgetni. Ő nem hozta fel a dolgot és én sem akartam, hogy sokat láttam anno. (nem egy városban laktunk) Nem tudtam h az imponáló lett volna-e ha megemlítem neki ezt a buszos dolgot? (Egyébként ezt a csajoktól külön kérdezném is! Hasonló helyzetben örülnétek-e ha valaki mondaná régen nagyon tetszett, de nem tudott h megszólítani?)

Inkább nem említettem. Nagyon jót beszélgettünk tök álltalános dolgokról. Majd elmondta, hogy nem akarja eltitkolni, hogy neki van egy éves kislánya. Teljesen ledöbbentem. De olyan jó volt vele beszélgetni, meg olyan jól esett hogy egy régi vágyam teljesült ezzel, hogy megköszöntem h őszinte volt és kész. Folytattuk tovább a beszélgetést. Teltek a napok, folyamatsan dumáltunk. Még sosem volt ilyen jó, vicces és érdekes senkivel sem a netes beszélgetés. (Alapból én utálok csetelni) Aztán valahogy megbeszéltünk egy randit is. Nagyon kíváncsi volta rá, hogy élőben is olyan jó lesz-e mint neten? Illetve kíváncsi voltam h hogyan néz ki azóta...

Hát ugyan olyan jó volt és ugyan lyan szép vlt mint régen. Megvolt a kölcsönös vonzódás is. A randi végén csók és alig akartam elengedi is. Meg is beszéltük a kövi randit is... Most lesz a 3. randi hétvégén. Jön hozzám főzőcskézünk...

Ha csak ő lenne nem lennének kétségeim, de ott a kisbaba is. Az a baj, hogy én még egy saját gyerekre sem állk készen. Nem h más gyerekére. Persze nagyon szeretem a gyererkeket, ez annyira megváltoztatná az életem...

El tudom vele képzelni a közeljövőmet, de azt nem h mondjuk összeházasodjak vele. Így van értelem folyatatni? Hogyan kellene ezt elmondani neki?

Tudom h most én vagyok a rossz. Ő őszinte volt az elejétől, én meg nem. Ne engem szidjatok, mert tudm h szemét dolog volt tőlem. Mi lenne a korrekt tőlem már ebben a helyzetben?

U.i.:

Igazából azt sem tudom, hogy azért akarom-e őt annyira mert ez egy régi vágyam teljesült, vagy ha soha nem találkoztunk volna akkor is ilyen érzéseket váltott volna-e ki belőlem?

Mert valahogy látom a hibáit, amik alapból nem tetszenének (apróságok), de most ezeket teljesen kizárom valamiért. Próbálok racionális lenni