Lányok, nektek mi a véleményetek az olyan férfiakról, akiknek ami a szívükön, az a szájukon?

Vagyis egy viselkedni nem tudo, masok erzeseit figyelembe nem vevo taplo paraszt, aki az oszinteseg moge rejti elviselhetetlen termeszetet.

Tudod, mindent el lehet mondani normalisan is.

Különbség van az között, mikor valaki szereti nyíltan megbeszélni a dolgokat, meg mikor valaki minden határon túlmegy és bunkózik, és azzal leplezi, hogy hát én csak kimondom a véleményem. Akiben nincs semmi tapintat, legalább egy kevés empátia, az a társas kapcsolatait fogja feláldozni azért, hogy szűrő nélkül, zéró kontrollal hadd mondja ki, amihez épp kedve szottyan. Kár, hogy az ilyet a környezet nem fojtja el csírájában, mert ebből lesz a zsarnok.

Szóval, ha azért van benned némi tapintat és impulzuskontroll, akkor oké. Ha ezzel próbálsz falazni, mert igazából csak bunkó vagy, akkor nagyon gáz.

Nem tudom... én is hatalmas paraszt tudok lenni de én ki is mondom hogy az vagyok. Ez az őszinte szöveg szerintem a mosom kezeim kategória. Ha valaki lusta a másik érzéseit figyelembe venni jól hangzik ez a szöveg de nekem az a tapasztalatom hogy a hirtelen haragú bunkó emberek takarója.

A véleményt ki lehet fejezni úgy is hogy a másikat ne sértsd vérig már persze ha nem épp az a célod. Az hogy te miután kitomboltad magad újra tudsz mosolyogni nem jelenti hogy nem gázoltál bele a másik lelkébe akár annyira hogy többet ne akarjon hozzádszólni.

Azt hogy ez a ruha kövérít ki lehet úgy is fejezni hogy szerintem nem illik az alakodhoz inkább xy fazon állna jól meg úgyis hogy ebben a ruhában úgy nézel ki mint egy dagadt disznó. Ugyanazt mondtam de biztos érzed a különbséget.

Őszinte, azaz az érzelmeit kontrollálatlanul zúdítja a környezetére. Egy időben ilyen voltam, de ez a viselkedés alapvetően gyerekekre jellemző. Szóval van benne valami gyermeki tisztaság és néha bizony jól jöhet az ilyesmi.

Amiért nem díjazzák sokan, az a tapintatlanság, a másik határainak tiszteletben nem tartása. A tapintat nem mindig egyenlő a hazugsággal vagy a ferdítéssel. Az őszinteség pedig nem mindig igazság. Gondolj bele, egy négyéves teljesen őszinte, amikor haragjában azt mondja az anyjának, apjának, hogy "Utállak!" De ez mégsem igaz, hiszen valójában szereti őket. Viszont ami egy négyévestől elnézhető, azzal egy felnőtt károkat tud okozni a kapcsolataiban.

"Miért hiszitek azt hogy ha valaki őszinte az paraszt bunkó meg egyebek?"

Tapasztalat. Az emberek szeretek odaszólni a másiknak, nekik ettől jó érzés lesz a lelkük helyén.

A példád, ha a barátnőm megkérdezi, megcsalja-e a férje, vagy tudom az igazságot, vagy van egy véleményem.

Előbbi eset: igen/nem, és itt vannak a bizonyítékok.

Utóbbi: SZERINTEM ez/az van, ezért/azért hiszem ezt.

De a többség: hát persze, hogy megcsal, a szeme sem áll jól, mikor jártatok, már akkor mondtam, hogy egy seeggfej, biztos most is a kolleginával kávézgat valahol, lehet, hogy össze kéne szedned magad, jobb ruhákat venni, mert így ne csodálkozz....

Vagy jól áll ez a ruha?

Szerintem ez a másik jobban állna vs borzalmasan nézel ki, azonnal vedd le

"Minknek" nem fáj az igazság, a stílus viszont igen.