Lányok, ti mit szólnátok egy olyan férfihoz, aki meglehetősen nihilista?

Én csak úgy létezem, azt csá, elvagyok mint másnapos kakaóscsiga a befőttes üvegben. El lettem kényeztetve, a nagy jó dolgomban, már nem is tudom, mit csináljak. Zabálok, edzem, alszom, kockulok, edzem, zabálok, elmegyek 'dolgozni', beülök a munkának nem nevezhető semmittevésbe kockulni, közben dől a lé, úgy hogy nekem egyáltalán nem kell megerőltetnem magam. Lógatom a lábam, nyaralgatok, leszarom a társadalmi elvárásokat, kb. megtrollkodom az egész életet, van aki egy utolsó kis beosztottnak gondol, mások komoly több diplomás értelmiségiként tekintenek rám, megint mások meg vezető menedzserként, egyesek csak szimplán egy öntelt f @ sz-nak, a valóságban azonban csak egy senki vagyok, aki több különböző beosztásban is megtalálta azt az állást, ahol nem kell csinálni semmit. Alkalmazottnak nem vagyok jó, max alkalmatlannak. Úgyhogy ennek megfelelően alkalmatlankodom és közben megszedem magam amennyire csak lehet.