Szerintetek a csúnyákat azért nem fogadják be a társadalomban mert csúnyák, vagy azért mert nincs önbizalmuk?

Azért, mert nincs önbizalmuk.

Rengeteg csúnyább embert látok, akinek emellett irtó nagy az önbizalma, így még ha nehezebben is, de mindig találnak maguknak partnert, és a társadalomból sincsenek egyáltalán "kirekesztve".

A szép, de önbizalomhiányos embereknek ezzel szemben sokkal nehezebb dolga van, mert a komplexusaikból kifolyólag NEM KEZDEMÉNYEZNEK, tehát néha még csak el se jutnak odáig, hogy visszautasítsák/elfogadják őket...

Érdekes, mi befogadtuk a félig csonka kezű haverunkat a társaságba (nem jóképű), de se a barátkozással, se a csajozással nem voltak gondjai. Viszont ő extrovertált személyiség is, tehát odamegy az ismeretlenhez is pillanatok alatt képes szóba elegyedni.

A "csúnyák"-nak nem az a problémájuk, hogy nem szépek, hanem, hogy ők pont olyan elutasítóak az idegenekkel szembe. Aki extrovertált, az vegye úgy, hogy önkéntes alapon fogta magát, felvette az alsószoknyát, felvonult a legmagasabb vártorony legfelső szobájába, magára zárta az ajtót, és extrémebb esetben még egy sárkány is bérelt az udvarba. És onnan nézi irigykedve a szomszéd tisztáson, ha buli van.

Valahol mind magunk tehetünk a saját nyomorúságunkról, az egyik tényező adott, de nem muszáj beérni és elzárni magunkat miatta.

Ki nem fogadja be őket a társadalomba? Sosem érdekelt, hogy pl. a boltos, a buszsofőr vagy a banki ügyintéző csúnya-e vagy sem. Ahogy a baráti társaságomban sem kizárólag modellkülsejű emberek vannak. Nem hinném, hogy bárki elutasítaná őket csak a külsejük miatt.

A párkapcsolat persze más kérdés, ha valakihez nem vonzódsz, akkor nem is fogsz vele kezdeni semmit, de mindenkinek más az ízlése. Ahogyan nekem is vannak kedvenc zenéim, amikkel a legtöbb embert vallatni lehetne, úgy kinézetre is van olyan ember, aki számomra taszító, másnak meg tetszik és fordítva.