Mennyire jellemző, hogy netes társkeresésnél nem szerelem, párkapcsolat, hanem barátság születik a végén?

Nagyon kis esély van rá. Ami inkább előfordulhat, az a kényszerbarátság (aka balekzóna) hogy a férfinek nincs annyi önbecsülése, hogy lelépjen, hanem teperni akar, barátként, a nő pedig kihasználja lelkiszemetesnek stb.

Részemről egyik sem jellemző.

Nekem férfiként a legtöbbször ez volt a tinder randikkor az érzés, hogy "tök jó fej ez a lány, de nem tudnám elképzelni barátnőnek csak mint barát". És erre egy nagyon egyszerű magyarázatom van. Ha valaki bejön pszichésen és biokémiailag is az a párkapcsolat alapanyag. Ha valaki csak pszichésen jön be (vagyis jófej), de biokémia nincs köztetek, na az a barát alapanyag. És mivel az online világban a pszichés dolgok leszűrhetőek, a biokémia viszont nem, így ez alakul ki viszonylag nagyobb eséllyel.