Hogyan tartsam fent az erdeklodeset, ha csak interneten keresztul beszelunk?

A családomban a testvérem is távkapcsolatból ment férjhez (úgy hogy azelőtt rengeteg kapcsolata volt a környezetéből is, de egyik sem volt elég jó), nekem is úgy alakult, hogy egy éve olyan pasival vagyok el, aki most más országban lakik, olykor elutazom hozzá (nem csak miatta, hanem azért, mert a testvérem is jelenleg ott él, ahol ő), illetve ő jön haza és akkor találkozunk. Kezdettől fogva kölcsönösen éreztük, hogy van valami, eléggé egy hullámhosszon vagyunk, eszembe sem jutott küzdeni érte, mert nem szeretem erőltetni, FŐLEG ilyen távkapcsot, de meglepetésként ért az, hogy mindig érdeklődik irántam, és elmondása szerint neki is jól esett az, hogy viszonzom.

Szerintem ne legyél idegbeteg, ha egy napig nem írt, akkor lehet, hogy épp akkor dolga volt, ez még nem jelent rosszat, tehát néha kicsit türelmesnek kell lenni:) Ne arra törekedj, hogy “küzdjön” érted, hanem inkább arra, hogy jól érezzétek magatokat (bár a leírás alapján gondolom ezt mondani sem kell:) )

A távkapcs-barátom külön ecsetelte ezt, hogy szerinte mennyire fárasztó neki, hogy sok csaj elvárja, hogy egy pasi küzdjön értük, miközben egyoldalú az egész és neki nincs türelme rideg, passzív csajokhoz.

Kezdetben közöttünk sem volt csók, semmi ilyesmi, nemis tekintettem rá úgy, mint barátomra. Saját bevallása szerint szégyenlős volt ilyen téren, de idővel feloldódtunk úgy az ötödik találkozásnál, de azelőtt üzenetben is közölte velem azt, hogy tetszem neki.

#11 Szerintem esküszöm jót tesz a távolság egy kapcsolat kezdetén :) Sokaknak idő kell, hogy valakihez elkezdjenek kötődni, meg ahhoz, hogy elfogadják, hogy valaki az eletük része lesz mondjuk hosszas szinglilét után, ha valaki szereti a szabadságot. Én is, ahogy a testvéred, sokat randizgattam helyi pasikkal, 1-2 éven keresztül, de az volt a baj, hogy ha valaki egyből rámtelepedett, én menekültem, hiába volt egyébként szimpatikus az illető. Ha pedig nem telepedtünk egyből egymásra, akkor pedig úgy tűnt, mintha nem érdekelnénk egymást annyira, és akkor meg azért nem lett belőle semmi.

Egy távkapcsolat tényleg tökéletes a nagy szabadságigényű embereknek, feltüzeli, izgalmassá teszi az egészet és jó érzés, hogy szép fokozatosan ismeritek meg egymást, nem kell azonnal egymás seggében lenni. Olyan titokzatos az egész és sokkal édesebb utána a találkozás, plusz rengeteg türelmet lehet tanulni! :)

#12 Szerintem nem föltétlenül nevezhető “játszmázásnak” az, hogy nem akarod fárasztani, amikor épp elfoglalt..........

Nem mindenki keresi folyton a pasiját, de nem azért, mert “nem akar nyomulósnak tűnni”, hanem mert van egy élete és nem csüng folyton a párján akkor sem, ha már kapcsolatban vannak.

Nem játszmázás az, hogy alapjábavéve gondolkodó ember vagyok és tekintettel vagyok másra, ha ő épp nem akar beszélni, akkor nem beszélünk.