Lányok, ha mozogtok, sportoltok azt a másiktól is elszoktátok várni?

Több, mint 10 éve vagyok egyedülálló, 6-os voltam, nem kell több szerencsétlenkedő, bocs. Én aktívan élek, aki nem így él, azzal nem működött, mert "vegyem rá én valamire" (bocs, nem vagyok az anyja, felnőtt ember...), ha eleve passzív, akkor én miért megyek, ha jön, akkor végignyafogja... stb.

Ne haragudj, nem akarok egy felnőtt óvodást örökbe fogadni. Tisztában vagyok vele, hogy kevés olyan elvetemült van, mint én, de mi értelme olyan kapcsolatba belemenni, ami mindkét félnek csak nyűg, mert annyira különbözők vagyunk?

Nem kell, hogy egymás klónjai legyünk, legyen meg mindkettőnknek a külön kis élete, de vannak olyan dolgok, amiknél nagyon fontos a hasonlóság, vagy legalább az, hogy egy irányba tartsunk, különben nem lesz hosszú életű a kapcsolat. Ha egyik fél mondjuk imádja a nagyvárosi életet, a másik meg a csendes faluban érzi jól magát, addig működik, amíg távkapcsolat van, aztán amikor komolyabbra fordul, akkor valamelyik fél vagy feladja önmagát, és nem lesz elégedett, és idővel mindenképp tönkremegy a kapcsolat, vagy belátják, hogy nem fog működni, és szétmennek. Ugyanez sok más dologra is vonatkozik, és ilyen az aktív életmód is. Nem baj, ha mindkét fél másban aktív, de ha az egyik fél aktív, a másik passzív, akkor ott konfliktusok lesznek.