Vannak még a huszonéves korosztályban akik tényleg randira hívják a lányokat vagy csak nekem vannak rossz tapasztalataim?

Én fordítva látom: Próbálkozik a srác elhívni a lányokat, de azok random indokokkal elzavarják.

Ui: Vannak egyáltalán magányos nők? Pláne 20-30 között?

Én ezt pont, hogy fordítva tapasztalom... Igaz nem is hívok huszonéves férfiakat randira szóval nem meglepő.

Ugyanúgy meg lehetne kérdezni, hogy mekkora az aránya azon huszonéves lányoknak akik valóban akarnak randizni, személyesen megismerni a másikat és nem elég nekik a 2-3 naponta elhangzó "szia, mizu?".

Definiáld: korodbeli

Mondjuk ott a válasz is: fiúk

Gyakran nem tudják, hogyan kéne egy randinak zajlania.

Én, amíg párt kerestem, eléggé komolyan vettem és nyilvánvalóan a randi az ismerkedésről szólt. Tudni akartam, van-e értelme a másikat jobban megismerni, hogy összeillünk-e és feszegettem azt is, mi miatt ütközhetünk ki. Igaz, nem is korombéli nőkkel randiztam többnyire, hanem idősebbekkel, mert komolyat akartam. Randiztam pár korombeli leányzóval is, de gyakran siralmas volt a róluk alkotott képem. Nem ok nélkül...

27/F

Tök mindegy, hogy most leírom ide, de leírom, hogy vagyok. Neten nem lehet rendesen ismerkedni és amúgy sem ott fogunk élni, hanem a való életben. Nem csókolózok senkivel sem két óra beszélgetés után, többet meg még annyira sem. (Ezt megmondják azok is akikkel eddig randiztam.)

Nem úgy tűnik, hogy a magamfajtákra van kereslet, sokkal inkább a kérdésben háttérbe szirított egyének élveznek prioritást a korosztály nőjeinél.

De mindezektől sokkal fontosabb az az aprócska utóirat amit a második válaszadó csatolt az üzenetéhez. Arról sokkal többet tudok mesélni sajnos mint a randijaimról. Utóbbi két mondatom között nagyon szoros kapcsolat van, fájdalmasan szoros...