Miért esik az nekem annyira rosszul szűz huszonéves fiúként, hogy hiába tanultam és szereztem diplomákat, a rossz külsőm miatt mégsem lehet párom, a helyes de nagyon buta tizenéves szépfiúk meg mindig más lányba tehetik a szerszámot?

Miért fáj ez nekem, hiszen ép ésszel ez nem szabadna, hogy fájjon. De olyan előnyhöz jutottak kisebb agyi képességekkel is, de vonzóbb külcsínyük által, ami behozhatatlan. Én ronda vagyok, reménykedtem, hogy a tanulás megvált és az intelligencia előbb vagy utóbb a lányokhoz segít hozzá, hogy párom lehessen. Ők pedig semmit sem tettek le az asztalra, csak kaptak a szülőktől egy vonzó arcot és bebocsátást nyerhettek a legszebb lányok legintimebb testrészébe is. Miért fáj ez nekem? Tudom, nincs megoldás, hogy ez megváltozzon. De akkor is fáj. Szeretnék ezen változtatni, de nem tudok.