Miért nem találok egy normális srácot?

Nincsenek nagy elvárásaim tényleg, nem kell egy Ian Somerhalder-nek lennie(bár nem hátrány. bocs, mégis. hülyének néztek ha azt mondom túl izmos?ˇˇ), jól nézzen ki persze, de semmi extra. Kedvesség, humor, a szokásos. Olyasvalaki akivel nem érzem magamat feszélyezve, ha épp csak hallgatunk egymás mellett.

Mostanában még egy sima fiúbarátnak is örülnék. Tehát nem úgy, mint pasi, hanem csak barát. Egyszerűen... olyan... "menők" a mostani pasik. Nem, nem akarok cigiző-félig alholista fiút, az nem gond, ha néha elszív egy szállal, vagy iszik egy sört, de ne legyen belőle rendszer. Csak... valaki olyan kéne, aki néha napján könyvtárba is eljár, kultúrálódik, tudjátok.

Nem síránkozni szeretnék, vagy ilyesmi, de olyan szívesen barátkoznék értelmes, szellemes(és nem "stréber", kocka, "8 óra a WOW-rekordom" típusú. Mielőtt megköveznétek, van ilyen haverom is. Jó fej, csak ki ne ejtsd előtte a számítógép szót:D)tájékozott, érdeklődő sráccal.

Bocsi, hogy kisregényt írok, de muszáj volt. Nem arról van szó, hogy túlságosan akarom, csak így pár napja eszembe jutotott, hogy a környezetemben mennyire kevés fiú van. Oké, ez hülyén hangzott.

Lehet flúgosnak nézni, meg minden, de most még összeszedettek is voltak a gondolataim, úgy olvassattok.

És mielőtt felvetnétek: nem, nem vagyok ronda. Minden egoizmus nélkül. Kövér sem vagyok, inkább sportos, nem vézna. Szeretem a rock (metal, grunge, ska, hardcore, estébé) zenét, bírom a filmeket, közvetlen, mosolygós lány vagyok, nem járok naponta plázázni. Túl átlagos lennék?

Előre is köszi a válaszokat:D