Ha azt tanácsolják, hogy első randin adjam magam, akkor miért vannak kerülondő témák, mint vallás, politika, negatív élmények?

Én a legnagyobb hibának tartom kapcsolatban és ismerkedés alatt is a tabukat. Lehet beszélni a vallásról és a politikáról is kulturáltan, ki lehet fejteni a véleményed úgy, hogy azzal ne sértsd a másikat, ha esetleg mást gondol, el lehet mondani egy negatív élményt is úgy, hogy ne panaszkodásnak tűnjön, hanem egy ténynek, hogy igen, ez és ez és ez történt, ami számomra nem volt épp kellemes élmény, vagy nagyon megviselt. Pont. Vádaskodás és dögöljönmegamásik nélkül. A vallás is ilyen, én nem vagyok hívő, de ezt tudom úgy tálalni, hogy számomra az életben más ad erőt és hitet, és másban látom a sorsom alakulását, ettől függetlenül nem tudom elutasítani egy az egyben, amíg nem lehetek benne, hogy biztosan nem létezik, ugyanakkor elfogadni sem tudom, pont ugyanebből az okból. Másképp látom a világot, és elfogadom, ha más mást lát benne. A politikával is így vagyok, alapvetően semmi szélsőséges, nem nevezek meg irányzatot, hanem azt mondom, amit támogatok, és meg is tudom indokolni, hogy számomra az miért lenne elfogadható, de tudom, hogy mik az árnyoldalai, és ha a másik nem ért velem egyet, és hajlandó kulturáltan és logikailag megalapozottan ellenvéleményt formálni, én azt el tudom fogadni. De így van ez a szexszel is, én tudok pironkodás meg a másik felcsigázása nélkül is beszélni a témáról, és tudom úgy tartani a keretet, hogy ne az legyen a vége, hogy én egy könnyűvérű pcsa vagyok, aki most épp utalgat. Nem, tudok róla úgy beszélni, ahogy egy felnőtt, ugyanazzal a higgadtsággal, mint bármiről. És így vagyok mindennel, az érzéseimmel is, a múltbéli rossz élményeimmel, a családommal, azzal is, hogy most épp milyen krízist élek át, és mi az, ami napi szinten fejtörést okoz, ami miatt esetleg tűnhetek lehangoltnak.

Hogy őszinte legyek, én egy olyan családban nevelkedtem, ahol édesanyámék családja és nagybátyáméké ölte egymást vasárnaponként az asztalnál a politika miatt. Mikor kiderült, hogy kire szavaztak édesanyámék, konkrétan tányért törtek. A mi családunk meg nem ehhez szokott, engem pont úgy neveltek, hogy mindent szabad, csak nem akárhogy. Sosem volt nálunk szokás a tabu meg a kussolás, mindent nyíltan kezeltünk, és megtanítottak megfogalmazni magamnak a véleményem és az érzéseim, ahogy azt is, hogy ha valamiről vélekedek, akkor úgy vélekedjek, hogy tudom, mit miért tartok helyesnek, és ne mások megtérítése legyen a cél, hanem az, hogy én azt a véleményt formálhassam mások szava által, beadjam a közösbe, gyarapítsam, és egymásnak értéket adjunk indulatok helyett.

Szerintem azért számítanak tabunak ezek a témák, mert sok ember nem tud róluk hideg fejjel beszélni, és elragadja az ideg. Olyankor pedig mindenkit szid, mindenkire mérges, vagy azt sugározza, hogy mennyire rossz neki a világban. Ez pedig a legkevésbé sem vonzó, sem az első randin, sem azután, csak azután az emberek hajlamosabbak elnézni. Én nem igazán, én direkt felhozok ilyen dolgokat, vagy legalább azt szeretném hallani, hogy beszél a családjáról az illető. Nagyon sokat elmond, ha valaki azt mondja, hogy "gyűlölöm az apámat, mert egy ...), meg más, ha úgy fogalmaz, hogy "nem jó a viszonyom az apámmal és nem is tartjuk igazán a kapcsolatot, mert ez és ez és ez volt"...

Emberek vagyunk, ezek a témák fontosak. Szerintem. Legalábbis én ettől leszek elégedett és lelkes, nem a "mi a hobbid" meg "kivel laksz" kérdésköröktől. Elég unalmasak és semmit sem tudsz meg igazán a másikról, ami miatt esetleg nem is működhet a kapcsolat, mert nem amiatt nem fog működni, hogy kondizik foci helyett, meg Mansont hallgat Linkin Park helyett, hanem hogy hogyan képes kezelni az érzelmeit és véleményt formálni, egyáltalán mennyire feldolgozott és kiforrt az a vélemény. Abból szoktak veszekedések lenni, hogy ki hogy kezeli a dolgait a másik mellett. Legalábbis csekély személyes tapasztalataim és a családban látottak szerint.

21N