Lányok, ha egy ápolt, jó megjelenésű fiatalember odamegy hozzátok az utcán, nem ilyen idétlen ezerszer használt csajozós szöveggel azt jó néven veszitek?

#19

Nyilván nem kell összejönni egy idegennel, de nekem nagyon unszimpatikus, hogy egy idegen AZÉRT JÖN ODA KONKRÉTAN, hogy hosszú távon kapcsolat legyen a dologból. Még mindig előbb van a szándék hogy felszedjen, mint hogy egyáltalán megismerne. Attól, hogy hajlandó bevállalni x randit és/vagy y idő netes beszélgetést, még előbb döntött róla hogy kapcsolatot akar velem, mint hogy a legalapvetőbb dolgaimat ismerné.. akkor is odajönne, ha amúgy drogos lennék, vagy pornós, vagy retardált, vagy kecskeáldozó sátánista...csak mert bejön neki a külsőm. Ennek így mi értelme?

Természetes, hogy mindenki olyan partnert szeretne, akit külsőre is vonzónak lát, de erre építeni a dolgot nekem túl meredek.

Ezerféleképpen meg lehet ismerkedni új emberekkel "csak úgy", tét nélkül, és ha már ismerem, akkor UTÁNA gondolkozni abban, hogy mi lenne, ha kapcsolatba kezdenénk. Én is egy közös barát által ismertem meg a páromat, már 2-3 éve voltunk jóban, mikor összejöttünk - addigra már tudtuk, hogy a másik kiféle-miféle. Nem arra épül a kapcsolatunk, hogy "há megláttalal aztán dugtalak volna aztán x ember közül nálad végre pont bejött a dumàm"..

Most nem azt mondom, hogy mindenki legyen évekig öribari a párjával, mire összejönnek (mindazonáltal hiszem, hogy ez a legjobb lehetőség), de legalább valami közös pont legyen. Legyen csak egy valami, ami a külsőmön kívül felkelti az érdeklődését. Pl lát nálam egy könyvet, és ő is szereti az adott írót, vagy bármi, de ez, hogy az alapján akarni bármit, hogy tetszik neki a külsőm... Hát nem tudom.

3-nak még kiegészítés:

Ne ismerkedj munkahelyen, mert házi nyúlra nem lövünk.

Azért engem érdekelne, kik pontoznak ennyien le. Nem azért akarok valakitől kapcsolatot, mert számomra vonzó. Az egy jó tulajdonsága és emellett szeretném megismerni. Utána a személyisége alapján döntenék. Elég álszentnek tartom, hogy bármiféle vonzalom a fiúk részéről negatív, de az nem az, ha a lány ennek hiánya miatt utasít vissza valakit, vagy még annyit sem tesz, hogy ezt közli, hanem csak kihátrál szótlanul.

És én kérek elnézést, hogy a célom az, hogy társra leljek, mert ez olyan megbocsáthatatlan bűn. Ezernyi olyan körülmény lehet önhibámon kívül, ami megnehezíti az ismerkedést, mint pl az egyetem (úgy hogy nem egy szaktárs barátnőre vágyok, csak mert az van a legközelebb).

Másik dolog, amit még észrevettem, hogy egyeseknek a szexualitás is valami ördögtől való dolog. Én saját magamon azt tapasztalom, hogy természetesen van rá igényem, de nem úgy, hogy meglátok valakit, és "milyen jó lenne megb...ni!" Szerintem az a normális felfogás, hogyha valakivel közel kerülök, akkor ez egy plusz örömszerzési forrás mindkettőnknek. Ha pedig alkalmi partnerre vágynék, akkor meg olyan bulikba mennék, ahol vannak lányok hasonló céllal, és remélhetőleg vannak annyira felnőttek, hogy ne akarjanak ilyenből komoly kapcsolatot.

#23

Abszolút nem ördögtől való a szexualitás, és természetes, hogy mindenki vonzó partnert akar, de nem érted, hogy azzal van baj, hogy valaki erre akar építeni egy kapcsolatot? :D

Én pl abszolút nem úgy nézek ki, mint amilyen valójában vagyok. Az öltözködésem elegáns, visszafogott, nem sminkelek, az arcom mások elmondása alapján kislányos... szóval leszólítana engem egy pasi az utcán, mert olyan kis cukimuki vagyok... de minek, ha utána megtudja, hogy amúgy szabadidőmben hörgősmetált hallgatok, a sátánizmussal ismerkedek, beteg humorom van, nagyszájú tudok lenni, előfordult már hogy éltem könnyűdrogokkal, szeretem a véres könyveket/játékokat, beteg humorom van, stb. Általában ebből mindig csak a megbotránkozás van, meg a "nem gondoltam volna rólad", meg hogy elvárnák hogy megváltozzak miattuk(???).

Ennek mi értelme? :D Én ebből nem kérek. Nem vagyok kíváncsi olyan emberre, aki annyit lát belőlem, hogy olyan cuki vagyok. Semmit nem tud rólam. Az, hogy így leszólít olyan szándékkal, hogy majd összejövünk, számomra nevetséges. Előbb ismerjen meg, és utána akarjon bármit is.

Eleve nekem visszás, hogy csak azért akar valaki megismerni, mert jól nézek ki... számomra szomorú, ha valaki itt tart. Nem azért akarsz kapcsolatot, mert vonzó, ettől függetlenül csak vonzó emberekhez mész oda, logic.

Az egyetem miért nehezíti meg amúgy az ismerkedést? Szerintem az egyik legjobb lehetőség ismerkedni konkrétan.

"természetes, hogy mindenki vonzó partnert akar, de nem érted, hogy azzal van baj, hogy valaki erre akar építeni egy kapcsolatot?"

Mint mondtam, nem erre. És az is relatív, hogy mi vonzó. Akiben valami megfog, az legtöbbször biztos, hogy mást nem. És nincs olyan ismerősöd, aki kezdeményezni fog nálad, ha nem tetszel neki...

"Előbb ismerjen meg, és utána akarjon bármit is."

Ha valakivel van közös ismerősöd, vagy egy helyen sportoltok stb, az sem számít ismertségnek. Ez olyan, saját példámból kiindulva, mint amikor albérletkeresésnél kiderült hogy a főbérlővel egy suliba jártam, és emiatt már feloldódott a hangulat és végül nekem adta ki. Te esetedben is nézhet kis cukinak az adott srác, ha "ismer".

Vannak sokan, akik együtt nőttek fel, és összetartozónak tartják egymást. Ha szerencséjük van, akkor ez igaz, de attól, hogy mindig is ismerték egymást, nem biztos, hogy összeillenek, sőt.

"Eleve nekem visszás, hogy csak azért akar valaki megismerni, mert jól nézek ki."

A jól nézel ki, és szimpatikus vagy neki nem ugyanaz. És mellesleg az téged zavar, ha valakit tényleg a személyiséged érdekel? Mi van, ha kiderül, hogy mindketten szeretitek a halálmetált, meg benne lenne egy közös aranylövésben?

És a kisarkított példákra én azt mondanám, hogy kinézet alapján igenis elég jól el lehet dönteni ki milyen, te cukinak gondold magad kívülről, és sokan is nézhetnek így, ha felszínesek. Ha pedig valaki téved, nem a leszólításhoz tartozik, hogy elfogad-e téged olyannak, amilyen vagy, és ha nem téged keres, akkor távozik.

Vannak nagyon irracionális emberek, akik jelentőséget tulajdonítanak, fikarcnyi dolgoknak, máshogy látják ugyanazt különböző megvilágításban stb én ezt elfogadom, és semmi problémám velük, de akkor ne akarjanak racionálisan érvelni nekem. Annyi is elég lenne, hogy "nekem nem szimpi a dolog, senki sem hibás, csupán más", ahelyett hogy "az így ismerkedő emberek egy portékának tekintik az utcát. nem tudhatom hogy 500-adik vagy 600-adik vagyok." Van olyan ember, aki nyitott az ilyesmire, és van akiknél kell teljesülnie feltételeknek, kisebb rituáléknak, melyek biztonságérzetet nyújthatnak, még ha ennek nincs is racionális alapja.

Kicsit jobban visszatérve, ha rámosolygok egy lányra az utcán, buszon, boltban, rengeteg egyéb szituációban, akkor meg van neki a lehetőség, hogy jelezze "igen, én is szívesen ismerkednék".