Milyen lenne, ha én lányként mennék hozzá, hogy találkozhassunk?

Igen, talán a férfi-nő szerepek miatt érzem megalázónak. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy nekem nőként mi a feladatom egy komolyabb kapcsolatban. És ha eljön az ideje, és meglesz hozzá a megfelelő társ, akkor ezeket meg is fogom valósítani. Addig úgy gondolom, hogy egyenlő felek vagyunk, mindkettőnknek egyforma lépéseket kell tennünk, hogy jobban megismerjük egymást. Ha komolyabbra fordul, akkor már lehet szó férfi-női szerepekről, ki, mit és hogyan tesz bele egy kapcsolatban. Persze, ha már itt tartunk, akkor sem várnám el, hogy eltartson. De ez már egy másik történet. Én komolyabban is megszeretném ismerni, de félek, ha engedek most ennek, akkor a későbbiekben is rajtam fog múlni a találkozás, ha látni akarom, menjek én. Mivel mindketten hétköznaponként dolgozunk, csak szombat-vasárnap lenne megoldható a találkozás. Szia mivel említettem, hogy én vidéki vagyok, nekem még nehezebb bejutni a városba ilyenkor. Neki van kocsija, nem okozna gondot eljönni, mégsem várom el tőle, sőt a saját utazási gondokat is hajlandó vagyok megoldani, nem is említettem neki. Tehát, hogy mindenki kérdésére válaszolják, nem érzem felsőbbrendű bük magam, de nem akarom, hogy csak egyedül én tegyek lépéseket.

Hibákért elnézést, valamiért a telefonom kijavítgat.