Teljesen mindegy, milyen jó adottsági vannak valakinek, ha nem jár rendszeresen társaságba, esélytelen, hogy párt találjon?

Nem esélytelen, de mindenképp nehezebb.

A baráti társaságok nyújtotta spontán találkozások sokkal jobbak a közös ismerkedési alap megteremtéséhez, ami sokkal könnyebbé teszi az első lépéseket.

Nem igaz!

Eljöttem egy egyetemvárosba tanulni otthonról 100 km-re, havi egyszer járok haza és otthon hagytam minden társaságom. A suliban szereztem úgy három-négy barátot, akikkel hetente egyszer-kétszer találkozom, meg a két lakótársammal jóban vagyok, de tök "forever alone" vagyok az órákon és az iskolában is mindenhol.

Na és a lényeg: Tinderen és egy sima netes társkeresőn vagyok fent. És köszönöm szépen, jól megvagyok. A 2016-os évben több nővel dugtam, mint amit meg tudnék számolni két kezemen. Volt párkapcsolatom is egyetemistaként és életem kis szerelmét is ezeken keresztül ismertem meg.

Külsőre amúgy elég jól nézek ki a visszajelzések és sikerek alapján. Ha top 5%-ban nem is vagyok benne, de top 25%-ban külsőre férfiként szerintem igen. Meg persze a csajokkal való ismerkedéskor sem vagyok bénácska.

Amúgy én pont hogy örülök, hogy nem jöttem még soha össze baráti társaságon keresztül senkivel. Nincs kavarás, drámázás, szarakodás egyáltalán. Ha szakítotok, arról nem tud száz ember és nincs esélye a másiknak lejáratni téged mondjuk. Nem ismeritek egymás társaságát és úgy váltok el. Ezt a fajta ismerkedést csak pártolni tudom.

24/f