Ismerkedési fázisban ti mit gondoltok arról, ha valaki gamer?

Én gamer vagyok (lány), de nálam a játék az a hobbi, ami kitölti azt az üresjáratot, amikor nem dolgozok, nem edzek, nem ér rá barátom, és a barátaim se semmi másra, házi munka is kész, és tudom, hogy semmi egyéb dolgom sincs. Ha ez mondjuk öt órát jelent, játszok akár öt órát, ha csak egyet, akkor egyet.

De széles az érdeklődési köröm, sok egyéb programra is vevő vagyok, de ettől még szeretek játszani, és gamernek tartom magam. Eddig még soha senkit nem zavart, azokat se, akik egyébként nem szoktak szinte fbozni sem.

26L

Első batárom, későbbi exem gamer volt. Olyan szinten, hogy én teljesen el lettem hanyagolva. Próbáltam felhívni a figyelmet magamra azzal, hogy vele játszok. Persze én lettem a noob. Szeretek játszani, de az én stílusom más. Nem szeretem a mobákat, RPG-kel szoktam játszani. Több más ok miatt is ez a kapcsolat véget ért.

Én továbbra is szeretek játszani, bár tudom a prioritásaim. Jelenlegi párom is gamer. 10 évvel ezelőtt teljesen más stílusa volt, akkor biztos elhanyagolt volna. Most viszont megvan az egyensúly a játék-munka-egyetem-élet-kettőnk vonalán és én boldog vagyok. Együtt és külön-külön is szoktunk játszani. Amíg nem megy a kapcsolat rovására, addig minden rendben van.

23N

Mivel ismerek nem 100%-ig csőkocka gamert is, nem az lenne az első gondolatom, hogy függő, de megpróbálnám kideríteni, hogy mennyit játszik, hogyan stb., és az alapján értékelek. Mert olyan kapcsolatba bele sem merek menni, ahol tényleg minden szabadidejét a wow előtt tölti az illető, és a "klánrazziához" vagy mi a szöszhöz kell időzítenem nekem is mindent (kb,. az a kategória, aki kb. kimegy a napra, és meghal).

28N

14-es vagyok; Én is szoktam játszani, de nekem saját szabályom, hogy ez nem mehet a kapcsolat rovására.

Ha barátnőm lenne és játszana, nem zavarna, amíg úgymond normális keretek között van a dolog. Érted remélem...

F

Mivel én is gamer vagyok... Na jó, MÁR nem használnám ezt a szót, mivel az egyetemi dolgaim, munka és más hobbi (rajzolás) mellett a játékokra már nem maradt időm, hébe-hóba tolok egy LoL meccset, és ennyi volt. Na de mivel mégiscsak érdekelnek a játékok, és régebben sokat is toltam őket, mindhárom pasi, akibe beleszerettem (természetesen nem egy időben) szintén gamer volt.

Ezért tudom, hogy gameren belül is vannak különbségek. :)

1. Ő csak platói volt, de értitek, 13-14 évesen ismertem egy JÁTÉKBAN - ekkor még az ember simán elhiszi, hogy ő az igazi. Én is pont így voltam. Azonban míg én szerettem volna élőben is többet találkozni, és eljárni ide-oda, helyekre, addig őt lehetetlen volt kimozdítani a gép elől. Még egy sima sétát sem akart, szinte csak suliba ment. Természetesen én sem voltam neki olyan fontos, mint amilyen ő volt nekem. Nála egyértelműen nyert a játék. Így utólag már nem lep meg, hogy végül egy csók sem csattant el köztünk.

2. Az exem. Igen, vele együtt voltam "végre" :"D Őt pont LoL-ban ismertem meg, kezdetben TeamSpeak-en beszéltünk, de nagyon hamar találkoztunk, és utána nagyon sok időt töltöttünk egymással. Az első másfél hónap+még pár nap nagyon jól telt, olyan volt, mintha egy tündérmesében éltem volna. Aztán horrorfilm lett a vége. Neki is a játék volt fontosabb, ezért borzalmasan elhanyagolt engem. Nem kizárólag az volt a probléma, hogy délután 2-től éjfélig játszott, én meg csak feküdtem az ágyán, mint egy partra vetett hal, meg beszélgettem a családjával... Nyilván volt más probléma is, például semmit sem lehetett vele megbeszélni, mert ha finoman is felhoztam, hogy bánt valami, akkor egyből bevágta a durcit és napokig nem volt hajlandó még csak szóba állni sem velem. Végül a kapcsolat a 3 hónapot sem élte meg. A hanyagolásból sok vita is származott.

3. A barátom. <3 Itt látszik, hogy időrendi sorrendben egyre jobbakat fogok ki, ahogy nő a tapasztalati szintem, úgy nőnek az elvárásaim is, de azt hiszem, ez természetes. Nagyon jó, mert tudunk a barátommal együtt játszani és játékokról beszélgetni, de végre megtaláltam azt az embert, akivel ez az amúgy közös hobbi végre nem teszi tönkre a kapcsolatunkat. Bár szeret játszani, de ha választania kell, akkor mindig én vagyok az első, ha szabadideje van, akkor azonnal hozzám rohan, és nem a gép elé. Már 2 éve tart a kapcsolatunk, nagyon boldogok vagyunk együtt. :) Mondjuk itt fontos megjegyezni, hogy ő egyáltalán nem játszik versenyre (tehát rangsoroltan), és nem is igyekszik olyan babérokra törni, hogy ebből éljen meg. Neki a játék = szórakozás egy formája. Egyébként az esportolóság sem egy leányálom, ha napi 8-12 órában tolnod kell CS-t vagy akár LoL-t, az is tud fárasztó lenni - nem tudom, a tizenéves fiúk közül miért hajtják mégis annyian ezt az álmot.

Igazából mindhárom 'gamer-típus', akibe szerelmes voltam/vagyok, sokban különbözik egymástól.

21/L