Lányok, Nők, volt már dolgotok igazán sóher pasival?

#18

Ez így nagyon nincs rendjén...

Vagy ne vegyen a kajádból, vagy akkor hívjon meg néha.

19: nem nagyon sporol meg semmit. Épp ez az, hogy mivel a szüleitöl nem kap támogatást, a tanulmányi és szociális ösztöndijbol él. Csak hát ez igy nem megoldás, vagy kérjen pénzt vagy dolgozzon.:/

20: Az a baj, hogy attol még szeretem. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk, az elözö barátomhoz képest egy fönyeremény. Azt gondolom, hogy ettöl százszor rosszabb tulajdonságu emberek vannak, igy nem élem meg akkora hátrányként.

21: Viszont, amit irni is akartam, pont most telt be a pohár valamelyik nap, ugyhogy vitáztunk rola, majd két napig nem is beszéltünk. De hiába mondom el a bajaimat, meghallgat, viszont nem tesz ellene semmit.:/

"Azilyen ember nem ferfi"

:D :D :D

Hát lehet, hogy a te szemedben nem az, de ennek a jelentősége pont semmi...

viccesek ezek a sztorik, sokan járnak így az emberek. De ez ellen sokat nem lehet tenni, mert a sóher emberek igazából csak jóhiszemű, adakozó párok mellett tudnak igazán sóherek lenni.

Kérdező: írtad, hogy feleségem igényt tarthatott volna a fél pénzre: Igen, de ő szakított és akkor nyomta be a pasi az igazi pénzzel zsarolást. Akkor párom azt mondta, hogy "kapja be, tartson meg mindent amit akar", mert ezzel akarta megfogni és visszaszerezni, hogy jó hosszú ideig akart lovagolni azon, hogy az a tányér kié is, az a csésze kinek a pénzéből lett megvéve.

Persze tehette volna, hogy egyszerűen összecsomagolja és elviszi, de nagyon le akarta tudni már a kapcsolatot és sajnálta, mert a pasi mindig azért nyöszörgött, hogy ő milyen sajnálatraméltó és nincs egy vasa sem.

De van más is, nem egy ismerősöm van, aki válás után nem kért gyerektartást, mert a pasik kiverték a hisztit, hogy nekik nincs erre pénzük.

Persze bíróság útján kérhetne, de inkább jó kapcsolatot akart fenntartani az apával... Ezeknek nagy értelmük nincs, mert ezek a sóhereknek van pénzük, csak még a szerelmükre/gyerekükre is sajnálják költeni.

Az exem ilyen volt.

Az első nagy meglepődés akkor ért, mikor elvitt hajókázni, majd mikor fizetni kellett, közölte, hogy fizessek, mert nála nincs pénz.

A kapcsolatunk alatt soha nem fizetett semmit, de egy idő után nekem ez valahogy természetes lett, mert nagyon szerettem (sajnos). A vége felé már szinte parancsba adta, hogy mire megjön, rendeljem meg a pizzát, mert éhes.

A legdurvább az volt, mikor elvitte az éjjeli lámpámat az anyja születésnapjára.