Van értelme ezeknek a játszmáknak?

Tartja a mondás miszerint randikon mindig a legjobb oldalunkat mutassuk meg. Én meg úgy gondolom, hogy ez egy játszma, aminek nem látom sok értelmét. Mivel hiába a legjobb oldalát mutatja valaki úgyis kiderül, hogy semmi se tökéletes vannak hibái, neki is vannak szorongásai stb. Én meg azon gondolkozom ilyenkor, hogy miért nem az a normális, ha az ember meri önmagát adni és nem vetít? Én most nem arra akarok kilyukadni, hogy panaszkodni kéne, hanem igenis merjünk a gyengeségeinkről beszélni, ami nem csak panaszkodásból áll. Lehet jól hangzik, hogyha olyan képet mutat valaki felénk, hogy minden oké tök király az élete, de úgyis kiderül, hogy nem minden fenékig tejfel.

Amikor beszélgetek valakivel én akkor érzem jól magam, hogyha nem felszínes a beszélgetésünk, hanem mély dolgokról is beszélgetünk, ami nem mindig pozitív, de szerintem unalmas csak a pozitív dolgokról beszélgetni, én szeretem meghallgatni a másikat és én is szeretek magamról részletesen mesélni.