Szerintetek is igazságtalan ha egy nőnek van párja es emiatt nem akar ismerkedni? 21/F

Sziasztok eloszor is leszogeznem, hogy nem vagyok retardalt. Tudom, hogy ha valaki kapcsolatban van akkor nyilvan nem fog randira jarni masokkal. De most megis kiveteles helyzetben erzem magam es ugy is erzem, hogy ez egyszeruen nincs rendben. Az emberi kapcsolatrendszerek ezen resze valahogy nem mukodik jol. Persze szep illuzio, hogy valaki orokke var az igazira nyilvan ez teljesen abszurd de ha manapsag az emberek kevesebb parkapcsolatot alakitananak ki es kepesek lennenek eveket eltolteni egyedul akkor ... na mindegy. Lenyegtelen most ez inkabb vazolom a helyzetet:

Van egy lany meg vagyok en. Teljesen oda vagyok erte, szerelmes vagyok bele tetotol talpig. Ugy erzem eddig mindenkiben csak Ot kerestem. Voltam mar parszor szerelmes de mindig tudtam realisan nezni a dolgokat, hogy milyen tulajdonsagok ellenere szeretek valakit. Itt csak szimplan azt erzem o a nekem valo. Tokeletesen hozzam illo lany. Tudjatok en is tetszek neki. Latom rajta, erzem rajta ahogyan beszel velem ahogy ram nez. Es orakon at szoktunk beszelgetni es setallgatni a varosba, kb befejezzuk egymas mondatat. Az erdeklodesi korunk is ugyan az, aprobb kulonbsgek vannak csak kozottunk de ez betudhato annak, hogy o fiatalabb nalam par evvel.

Viszont van pasija. Nalam idosebb, lattam mar parszor a tagot sot egyszer veletlenul meg par szot valtottam is vele akkor meg nem tudtam ki o. Atlagos pasas amolyan legyen pasim mert az mindig kell kategoria legalabbis szerintem. En elhiszem hogy van benne vonzo tulajdonsag lehet meg egesz ertelmes is. De nyilvan ha valakirol latsz kepeket vagy megnezed a kozossegi oldalat ott a kommenteket stb azert le lehet szurni egy bizonyos szinten, hogy milyen az illeto. Meg az is furcsa, hogy nincsenek kozos kepeik pedig a lany nagyon posztolgatos.

Feltekeny vagyok? Persze. Mert vele van es nem velem. Es azert nem velem van mert vele van. Nem tul bonyolult. Ha o nem lenne szerintem mi mar egyutt lennenk. Igy viszont neha ugy erzem nincs rememy. Szerintem ezt a ferfit is szereti (biztosan nem szerelembol) megszokta mar, jol elvannak stb. De en kizartnak tartom, hogy annyit lasson bele ebbe a lanyban es ugy erezzen iranta mint en. Ugy erzem nekem kellene vele lennem, es szerintem ez mar az O fejeben is megfordult. Egyszeruen annyira osszeillunk. Nem akarok en rosszat senkinek, de nem alaptalanul allitom hogy szerintem velem boldogabb lenne, sot ez biztos. Elolegezzetek meg nekem a bizalmat, hogy elhiszitek hogy mi tenyleg nagyon "egymasra talaltunk". Most ismerosok/baratok vagyunk es tudja o hogy nem kozombos nekem. Nem fakadtam ki elotte vagy nyomultam semmi ilyesmi de sosem lepleztem, hogy mit gondolok rola viszont sokat gondolkodok mit kellene tennem. Bevallani az erzeseimet? Elmondani neki, hogy csak Ot akarom? Es hogy nem erdekel ha van baratja mert mi ugy is egyutt leszunk valahogy?

Nem akarom elijeszteni vagy hogy ne talalkozzon velem tobbet mert neki baratja van... Nem aradozik a sracrol nem is beszel rola szinte soha. Nem ertem ezt az egeszet, mire jo neki ez a kapcsolat? Nem tudom mit tegyek.