Volt már olyan, hogy lekoptattatok valakit, mert úgy éreztétek nem jön be valamiért, nem passzoltok, aztán később, sok idő után mégis lett valami?

Utoljára kamaszkoromban fordult elő, hogy elsőre nemet mondtam valakinek, jóbarátom volt, szerelmet vallott és pedig féltettem a barátságot. Mint utóbb kiderült: jogosan. Párkapcsolatban nagyon rosszul működtünk, úgyhogy inkább visszatértünk a baráti felálláshoz. Később újra összejöttünk, de megint nem működött. 7 évig voltunk se veled, se nélküled kapcsolatban, de csak akkor volt harmonikus, amikor nem jártunk és nem is volt ilyen szándékunk (mert mindkettőnknek volt valakije).

Ez az egy eset volt, amikor nem hallgattam a megérzésemre. Pedig kellett volna...

Azóta a nem az nem. Egyértelműen.

Igen. Nem voltam még túl az exemen, párszor találkoztunk de éreztem hogy most nem alkalmas, olyan kapcsolatnak nincs értelme hogy pótlék lenne vagy hasonlítgatom. Ő ráadásul akkor ment külföldre.

1 év múlva összehozott minket a sors, kiderült hogy egyikünknek se volt senkije azóta, akkor minden passzolt már és azóta a férjem 4éve, hamarosan gyerekünk lesz.