Lányok mennyire lennétek megértőek egy megváltozott munkaképességűvel?

Hát a gondok már születésemtől kezdődtek mivel kevesebb oxigénnel születtem. Iskolás koromban jöttek elő a gondok, hogy elég nehezen tudtam értelmezni a könyvben leírtakat nem voltam sose jó tanuló, mellé anyukám túlságosan görcsösen akarta azt, hogy jó eredményeket érjek el, emiatt nagyon sokat veszekedtünk, romlott a kapcsolatunk, nem vette figyelembe, hogy van egy kis betegségem.

Az igazi gondok giminél kezdtődtek el. Egyszer emlékszem volt egy történelem kisérettségi amire rengeteget tanultam még a barátaimmal se mentem le és a végén éppenhogy kettest értem el. Érettségin is épphogy átmentem.

Utána nem sokkal halt meg anyukám kaptam egy kis idegösszeroppanást, depresszióba estem, de a keresztszüleim kisegítettek és elvittek kivizsgálni és ott derült ki, hogy aspergeres vagyok és leszázalékoltak.

Mára már sokat változtam mivel régebben nagyon dadogós most már nagyon ritkán jön elő magabiztosabb lettem, már nem érdekel annyira, hogy ki mit gondol, de az ismerkedésnél kissé feszélyez ez a téma.

Van már külön lakásom főzök, takarítok. Már csak egy társ kéne.