Nők! Nem érzitek veszélyesnek az online ismerkedést? Neten bárki adhatja a szépet és jót. Esetleg kerültetek már veszélybe a személyes találkozáskor?

Miért, élőben nem adhatja bárki a szépet és jót?

Nem a puszta közepére kell szervezni az első randit, és máris nincs semmi veszély. Ha meg már az első személyes találkozás meg olt, akkor már pont ugyanott vagytok, mintha nem neten ismerkedtetek volna meg, hanem mondjuk egy buliban.

Igen, ez egy nagyon jó kérdés, főleg azért is, mert 10-15 éve nagyon meggyengült a jogvédelem több szempontból.

Az első kettőnek üzenem, hogy egy kicsit még tovább is lehet gondolni ezt a történetet és egy kicsit Megfontoltabb tanácsokat adni főleg csajoknak-nőknek. Sajnos eléggé nehéz tanácsot adni annak érdekében, hogy megfontoltabbak legyenek a csajok főleg olyan időkben, amikor a távkapcsolat egy szükség, több szempontból.

Ha pl. egy városban lakunk a sráccal, akkor első pár randi alkalmával valahogy igyekszek elkerülni azt, hogy felmenjek a lakására, vagy oda ahol lakik, s ez nem csak a szex elkerülése miatt történik.

Nem. Ebből egyszer volt rossz tapasztalatom, a srác kb. végig fogdosott (plázába mentünk - na, erre már alapból wtf-fej), úgyhogy neki annyi volt.

A párommal távkapcsolatban chateltünk fél évig, utána első találkakor már nála aludtam. Bennem volt a félsz, hogy lehet, ostobaság, de abszolút normálisan viselkedett, nem tolakodott. Második randin is csak megcsókolt, szóval nem bántam meg.

Azóta is együtt vagyunk, és nemsoká összeköltözünk.

Igen.

Egyszer már leírtam ide a történetemet.

Kb 17 éves lehettem... chaten ismerkedtem meg egy sráccal, aki idősebb volt tőlem. Nagyon szuperül elbeszélgettünk, tényleg... igen korrekt volt minden, hullámhossz.

Aztán feljött a találka.

Burger Kingben találkoztunk! Direkt nem egy kieső helyre a belváros közepére kértem a talit.

Nekem ott már furcsa volt az egész pasas, mozdulataiban, viselkedésében, szófordulataiban olyan volt, mintha kissé el lett volna borulva a feje.

Ahogy megittuk az üditőnket, éreztem, hogy vele valami nagyon stimmel, és mondtam is neki, hogy most már haza kell mennem, mert közbejtt valami.

Nagyon értetlenkedett és baromi sértődött volt, ami engem már kicsit megijesztett így első körben, de úgy voltam vele, hogy végülis nem egyedül vagyunk, nem tehet semmi olyat.

Aztán kiértünk az utcára, (szintén forgalmas hely, 7. kerületi utca) ahol végig ő beszélt, beszélt, beszélt, tele frusztrációval, sötét gondolatokkal, hogy a nők milyenek. Aztán egyszercsak elém állt és megragadta a vállam és megrázott, hogy én ezt felfogom? Értem, hogy miről beszél?

Rettenetesen megrémültem. A hatalms nagy szerencsém az volt, hogy egy általános iskolai volt osztálytársam ott volt, éppen várt valakire és ő odajött, felismerve a helyzetet, hogy ez nem oké.

Ekkor a srác normálisra váltott és tök kedvesen üdvözölte az osztálytársam.

Nagy nehezen sikerült így kimásznom ebből a találkából, de így is kerülővel mentem haza, hogy még véletlen se tudja belőni, hogy merre lakhatok.

Másnap, több, mint 60 nem fogadott hívást (!!) és pár smst intézett felém, hogy fogunk e még találkozni, mert ő nagyon jól érezte magát. :-o

Nos, gondolom mondani sem kell, hogy nekem jóidőre elment a kedvem mindenféle ismerkedéstől és beletelt egy pár hét, hogy úgy léptem ki az utcára, hogy ne ezt a személyt keressem, hogy vajon melyik kapualjban fog várni, amiért eltűntem...

A látszat néha csal... :(

Nyilván, eszem ágában sincs ezt tanácsolni bárkinek is, mert kifoghat valami barmot.

Én bíztam benne - általában megérzem a rossz szándékot, vagy ha valaki nem őszinte -, és teljesen bejött. Amúgy is, bárhol tud bántani, ha akar, az 5., már ottalvós randin is, szóval...

Most 30 vagyok es 10 eve rendszeresen online randiztam, es szurtem a pasikat. Egyszer volt az h baromi rosszul sult el a dolog de nem feltetlenul a pasi hibaja volt, mert fiatal voltam es hulyesegeket beszeltem amibol o levonta a konkluziot (full felreertette), en pedig iszonyu veszelyes szituacioban talaltam magam amibol azert tudtam kimaszni mert vegig nyugodt maradtam, annak ellenere h meggyozodes volt h innen bajosan kerulok ki elve.

Mazli, h pszichologia a szakteruletem ill kriminologia igy kb tudtam h mire szamithatok, h kell viselkedni es mukodott. Akarmennyire is sokkolo es traumatikus volt sosem eltem meg traumanak, hanem atvizsgaltam az esetet es arra jutottam h tenyleg nem az o hibaja volt.

Miutan hazavitt es mar a sajat kertunkben alltam (o a kerites masik oldalan) kitort belolem a zokogas es kb leuvoltottem a fejet. O mondta h sajnalja de elmondta az o aspektusat es mondta hogyha en egyszer is mondtam volna h "ne" o leallt volna, ami vagy igaz,vagy nem de ott es abban a helyzetben ugy iteltem meg h egy "nem" esetlegesen nagyobb kart okozhat mint egy megjatszott igen.

Nem vette el a kedvem az online randizastol de megtanultam h online (sem) dobalozunk szavakkal, mert egy ilyen tortenetet a masik fel felreerthet.

10 evig egyszer nem mondtam ilyet senkinek, meg viccbol sem illetve most egyszer par honapja de ugy hogy az illeto a fold masik vegen lakik es semmit nem tud a kiletemrol.

Szoval ezt az egy esetet leszamitva tobb rossz tapasztalatom nem volt,de ma mar nem randiznek online. Idosebb vagyok,maskent latok dolgokat es nem hiszem el,h 10 eve mennyire felelotlen voltam minden szempontbol. Ha muszaj lenne ismerkednem akkor munkahely, baratok altal.

Semmit nem banok,orult idoszak volt de mar nem kockaztatnek.