Mit tudok kezdeni, ha a lány, akivel randizgatok, unalmasnak tart?

Teljesen más az életviteletek. Nem hiszem, hogy ezt átlehetne lépni.

Az, hogy 30+ évesen szinte csak otthon ülsz az se buli. Egy kapcsolatba kellenek a közös programok! Legyen ez akár egy séta pl most, hogy jönnek az ünnepek ott vannak az Adventi vásárok.

Az meg, hogy lehúzol 8 órát meló helyen nem kifogás! Ez olyan, mintha valaki megcsalja a párját, "miért tetted? többet ittam a kelleténél" ez se kifogás!

Az egyik exem is ilyen volt. Munka után hazajött és kb. ennyi volt. Semmi közös program. Nem is maradtunk együtt...

Viszont ha hasonló az életvitele 2 embernek az más, de itt teljesen eltérő.

Én se vagyok bulizós, de tudom, hogy egy kapcsolatért tenni kell. Kellenek a közös élmények!

Napi 10 órát dolgozok, heti 6 napban. Nem leány álom, de ez van. Mégis elmegyek szórakozni a párommal legye ez egy koncert például, vagy vásárolni stb.

Szerintem ne erőltessétek. Neki nem lesz elég az, ami neked igen. És nem az elvárásai magasak, hanem az igényei mások.

A te életviteledet meg egyetlen esetben értem meg: ha a hobbid a munkád. Egyébként szerintem is unalmas. Pedig nyaralni én sem szeretek járni, de ezen kívül bárhova szívesen megyek, ahonnan estére hazaérünk.

Viszont vannak lányok, akik otthonülő típusok. Közülük érdemes választanod.

Azért az érdekelne, hogy a csajszi vajon a saját pénzéből/munkájából finanszírozza-e ezt a nagymenő életmódot, úgy sejtem, hogy nem.

Az ilyen csajok tipikusan azok, akik kb. mindent készen kaptak a szüleiktől, lakás, kocsi, diploma fizetős egyetemi szakon, van a hátuk mögött 3-4 év munkaviszony valami irodai semmittevő helyen, olyan könnyű életük van, mint valami hollywoodi sorozatban, és a legdurvább, hogy fennhordják az orrukat, hogy ők vitték valamire az életben.

Persze, hogy van idejük, kedvük és energiájuk nyaralgatni járni meg étterembe.

"Azért az érdekelne, hogy a csajszi vajon a saját pénzéből/munkájából finanszírozza-e ezt a nagymenő életmódot, úgy sejtem, hogy nem. "

Milyen nagymenő életmódról beszélünk, ami finanszírozhatatlan? "Elvárná, hogy munka után menjünk ide-oda, vásárolni, szórakozni" – írja a kérdező. EZ lenne nagymenő életmód? Mamám kisnyugdíjas, egyedül él, és időnként felpattan egy buszra, elmegy Semmeringbe, vagy Mariazellbe. Most éppen egy művészettörténeti kurzusra jár keddenként. Rendszeresen beül a barátnőivel egy sörözőbe trécselni, eljárnak az ÖTYE-vel (Öreg Tyúkok Egyesülete) kirándulni, szalonnát sütni a Pilisbe, vagy a Budai Hegységbe. Ezek szerint mamám nagymenő életmódot folytat a 110 000 forintos nyugdíjából.

Ha meg dolgozik valaki napi 8 órát, az minimálisan elvárható lenne, hogy keressen annyit, amivel a kikapcsolódását, szórakozását finanszírozni tudja. Nem ördögtől való egy nyaralás akár itthon, akár külföldön (külföldön, tengerparton néha olcsóbb is, mint a Balatonnál), vagy egy hétvége a Mátrában. Nem érdemes pénzéhes, lehúzós cafkának beállítani azt a nőt, aki nem a munkahely-háztartás-alvás háromszögben akarja élni a hátralévő 60 évét. És nem érdemes egyik életmódot sem normális-nemnormális alapon, sem unalmasnak, kontra magától elszállt, élősködő nagymenőnek címkézni. Aki a 8 óra munka után szeret otthon pihenni, az válasszon olyan társat magának, aki szintén ezt szereti, aki meg szeret jönni-menni, új élményeket begyűjteni, az szintén válasszon hasonló társat.

# 26, valószínűleg te is egy apuékpénzéből élő ember vagy, így aztán felesleges is lenne megpróbálnom megmagyarázni neked, milyen az, amikor az embernek mindent magának kell megteremtenie.

Mert fogalmad nincs róla, mert nem abban a társadalmi csoportban mozogsz, számodra az a fajta élet nem is létezik, amikor a szülők/nagyszülők nem segítenek be lakásvásárlásba, nem vesznek kocsit, nem iratnak be jogsira, nem adnak pénzt albérletre, nem fizetik egyetemen a kollégiumot, nem adnak zsebpénzt, nem örökölsz tőlük semmit, stb.

Én 18 éves korom óta folyamatosan vagy dolgoztam, vagy dolgoztam és tanultam egyszerre.

És nem napi 8 órákat, hanem napi átlag 11et, de 10nél sose kevesebbet, gyakran még hétvégén is.

Mert én így tudtam előre jutni, mert nekem nem vettek se lakást, se kocsit, se semmit, se nem segítettek se munkát találni, se albérletet fizetni, se nem fizették a felsőfokú tanulmányaimat.

És már ezt csinálom 16 éve. És bele lehet ebbe fáradni annyira, hogy örülsz, ha esténként van egy nyugis fél-egy órád, amikor kicsit pihenhetsz.

Szóval nekem egy olyan emberke ne ossza az észt, akinek mindent alátettek, dolgozott életében eddig max. 5-6 évet, azt is napi 8 órában valami irodai f*verő melóban.

#27, nem azért írom le, mert bárkinek köze lenne hozzá, de 17 évesen halt meg anyám, még egy évig árvaellátásból, meg a nem velem élő apám támogatásából éltem, amíg le nem érettségiztem. Azóta senkitől egy fillért nem kaptam, abból élek, amit a két kezemmel meg tudok teremteni. Na jó, örököltem egy negyed házat, ez tény, de nem kívánom senkinek, hogy olyan áron jusson örökséghez, hogy mindenkije meghal. A f*verő munkáról is tudnék hosszasan mesélni. Folyamatosban vertem a f*t, azaz hétfőtől vasárnapig, három műszakban, heti egy, szerdai, vagy csütörtöki szabadnappal, olyan munkahelyen, ami veszélyességi pótlékot fizetett, és nem a f*verés veszélyei miatt. Itt kezdtem 18 évesen. Aztán ahogy munka mellett tanultam, jutottam kicsit mindig előbbre. De nekem mindig volt időm, energiám, pénzem, hogy kulturálódjak, olvassak, kiránduljak, utazzak (itthon). Most úgy őszintén, mit kellene apunak a seggem alá tolni ahhoz, hogy a BKV bérletemmel kimenjek a Szépjuhásznéig, és onnan felsétáljak a János hegyre? Ha négyen megyünk, összedobunk fél kiló szalonnát, egy kiló kenyeret, nyolc doboz sört, és havaj van, kevesebb, mint 500 Ft/fő befektetéssel.

Szóval nekem tényleg feleslegesen magyarázod.