Járnátok egy beteg lánnyal? Alapítanátok családot vele?

amúgy bocs, a kérdésedre válaszolva, 'Járnátok egy beteg lánnyal? Alapítanátok családot vele?'

én járnék, bár mondjuk én is nő vagyok:), de úgy értem ha ffi lennék..:) vagy ha ffi lenne beteg..

attól függne a dolog milyen az ember. a járásnál egyáltalán nem gond, ha valaki beteg. először meg kell ismerni az illetőt. családot is alapítanék, ha megszerettem.

Nem kellene házassági társkeresőn lenned....Egyébként nekem is olyan bajom van,ami meddőséggel jár,konkrétan fejletlenség...de az orvosok bíztatnak,hogy mindig az ilyeneknek jön össze a baba.Van egy 9hónapos kapcsolatom,nagyon fiatalok vagyunk,de nálam még nem volt ilyen probléma.A barátom teljes mértékben elfogad,és ha örökbefogadnunk kellene is hű társam maradna,legalábbis erről biztosított!

Egyszerűen nem szabad,hogy emiatt megbélyegezettnek tartsd magad,hisz nem vagy halálos beteg!Aki férfi létére ezt ennyire elfordul tőled emiatt,hát nem mondom ki mit kívánok neki!!!Hagyd szerintem abba az internetes társkeresőt és járj el barátnőkkel(már ha vannak)mindenfele!Te is értékes és bizonyára szép nő vagy,és ha ezt már mások is észreveszik,akkor nem lesz problémád a társkereséssel!...23N.

Én vagyok a te embered. 30 körüli lány vagyok. Szerintem az, hogy társkeresőn, vagy spontán ismerkedsz az ügy szempontjából teljesen lényegtelen. Ahogy jólesik. Szóval nálam már régen diagnosztizáltak egy olyan szembetegséget az orvosok, amely fiatal felnőtt korban csak csírájában van jelen, nem zavaró, de az idő előre haladtával teljesedik ki, és idővel kvázi vakságot okoz. Mielőtt ezt megtudtam, ismerkedgettem, de a leghosszabb kapcsolatom 3 hónap volt, valahogy nem jött össze. Pedig sok fiúnak tetszettem, 1-1 randi volt. Aztán olyan 24-25 évesen rám jött, hogy családot szeretnék alapítani lassan, mi lesz velem. Ekkorra már elmondta az orvos, hogy valószínűsíti mi vár rám. Egyfolytában azon görcsöltem, ha egy fiú szóba jött, hogy mikor mondjam el neki, a barátnőmet is kérdezgettem, hogy elsőre mondjam el, vagy mikor?

Mire tök józanul válaszolt: dehogy, te csak ismerkedsz egy első randin, meg még jó ideig, egy szinte idegennek semmi köze hozzá. Egy fiú egy személyt, és társat válasszon magának, ne egy előre felvázolt valószínűsíthető kórismét. Valóban, volt akivel randiztam, senkinek nem mondtam el, volt olyan, akivel szimplán nem passzoltunk, én mondtam, hogy akkor köszi elég volt. Aztán jött a nagy ő, a jelenlegi férjem. Elhívott egy randira, (előtte csak úgy ismertük egymást, mint legjobb barátnőm távoli ismerőse, a kisvárosukból). Beszélgettünk, nekem nagyon szimpi volt, neki is én. Újra és újra elhívott, én mindig elmentem, mert olyan otthonosan éreztem vele magam, mintha együtt nőttünk volna fel. Aztán 1 hónap randizás után nagyon komolyan szerelmet vallott nekem, hogy én vagyok neki az igazi, meg hogy akár el tudja képzelni velem örökre együtt. (32 éves volt akkor). Mire én elkezdtem hárítani, hogy ezt felejtse el, merthogy nekem ez és ez a bajom. Ő meglepődött nagyon, de azt mondta: nem érdekli. Én annyira szerelmes lettem belé. Aztán innentől fokozatosan erősödött a kapcsolatunk, ahogy bejött a testi kapcsolat is teljesen lassan, fokozatosan. És annak az egész problémának semmi jelenléte nem volt érzékelhető, mintha nem is létezne. Felesleges volt rajta görcsölnöm, ez mindegy. Aztán mikor később megkérte a kezemet, akkor erre az egyre kitért, hogy bár az elején gyorsan vágta rá, hogy nem érdekli mit mondott az orvos, de most újra biztosít róla, hogy átgondolta, tudatosan dönt mellettem, és velem lesz mindig, és mellettem fog állni évek múlva is. Azóta házasok vagyok, és sajnos néha veszekszünk, de annak semmi köze a bajomhoz, hanem ahhoz, hogy néha belekötök. És azóta is boldogan élünk, tervezzük a jövőnket, pedig mostanra már picit rosszabbodott az állapotom, van, amit már nem tudok úgy csinálni, de azt tapasztaljuk, hogy minden helyzetre jön a megoldás, egy ötlet, egy terv. Sosincs olyan, hogy itt nincs tovább. És neked szerintem nem is ilyen durva bajod van, szerintem a te problémádat el se kéne mondanod, csak egy már olyan komollyá vált, érzelmi kapcsokkal teli kapcsolatban, ahol ez már úgy sem lesz probléma. Figyi, ha a mandulád lenne begennyedve, és mondaná az orvos, hogy majd jövőre meg kell műteni (ilyen szokott lenni), akkor azon görcsölnél ennyit? Szerintem kb. erről van szó. Ha már lánykérésnél jár a dolog, a meddőségi probléma esetleges előfordulása miatt akkor persze ezt el kell mondanod, de nézd, ma sajnos annyi nő küzd a meddőséggel, semmi olyan nincs, ami miatt te kevesebb lennél bárkinél is. De ha nem a méhed beteg, akkor azon tudnak már segíteni, meg ha úgy is lenne, az örökbefogadás is egy csodálatos dolog. Hogy egy kis gyereknek adhatsz egy jó otthont. Szerintem nem valóságos az a fenyegetettség érzés, amit érzel, ne fogadd le, amit érzel, mert nem igaz az. Nem vagy fogyatékos, nem vagy nagy beteg, csak van egy kis gennyes mandulányi problémád! Szerintem lazíts, és tedd új alapokra a társkeresést, felejtsd el a problémádat, hagyd, hogy egy személyt ismerjenek meg, ne egy leletet, és te is személyt keress. Most csak hogy jót nevess, gondolj bele, egy szinte idegennek mondod el a nőgyógyászati leleteidet, hát csoda, hogy lekopik? Őt te érdekled, nem a leleteid! Menni fog, csak lazíts!

Neked is ilyen jó házasságot kívánok, vagy még jobbat, mint az enyém.

mások is úgy kezelik a helyzetet ahogy te.

ne látszódjon rajtad hogy zavar, tekintsd semmiségnek

17/F