Járnátok egy beteg lánnyal? Alapítanátok családot vele?

Nagyon bánt a dolog. Ha tehetném, nem lennék beteg, de nem rajtam múlik. Olyan betegségem van, ami sok rosszulléttel jár, és a meddőséget kockáztatja, de egyébként teljes életet élet, ez egy jóindulatú daganat. Műtét még nem jöhetett szóba eddig, de ha kell majd, lenne olyan ember, aki velem lenne akkor? Vagy túl problémás lennék?

Már úgy szégyellem magam. Egy csomó társkeresésem ezen csúszott el. Kipróbáltam, mindegy, hogy mikor mondom el, a kapcsolat elején vagy kicsit később, mindig ez a "válóok". Hirtelen lekopnak rólam, más dolguk lesz, majd elmaradnak. Annyira megalázó.

Tegnap volt egy nagyon egyértelmű és nagyon csúnya élményem, ez volt a csúcs. Egy olyan sráccal ismerkedtem, akiért meg voltam veszve, már nagyon is kezdett nekem tetszeni. Kijött szóra, hogy vmi gond van velem, hát nem hazudtam. Egyébként kívülről senki se mondaná meg rólam, sőt, inkább dicséreteket kapok (amíg nem tudják). Előtte azt mondta, hogy most maratoni beszélgetés lesz, mert ő akár hajnalig is bírja, de amint leírtam, hogy mi a helyzer, a következő mondata az volt, hogy igaz, hogy azt mondta, hogy hajnalig is bírja, de most hirtelen elálmosodott...hát ennél átlátszóbbat még nem láttam, azért ennél ügyesebbek szoktak lenni. Meg is mondtam, hogy tudom, hogy a betegségem miatt, legyen férfi és mondja meg. Ááá, dehogy, dehogy. Elkeseredtem, és én köszöntem el, leléptem msn-ről. Ma még nem keresett, és nagy a gyanúm, hogy nem is fog. Leprásnak és megbélyegzettnek érzem magam, mert nem az első eset. Hogy lesz így szerelmem, családom? El se jutok így addig.

24/L