Lányok, ti hogy fogadnátok ha úgymond randira hívna benneteket valaki, de ott teljes őszinteséggel és tabuk nélkül beszélne veletek szinte mindenről?

# 11: A személyes, őszinte beszélgetés ismérve az, hogy KÖLCSÖNÖS. (Ez az, amiben a pszichológussal más, ott CSAK rólad szól a beszélgetés.)

A kölcsönösség, mint szempont, nem jelent meg a leírásodban, tehát nem az jön le, hogy egyébként nyújtani is szeretnél valamit a beszélgetőpartnerednek. Így pedig nem igazán korrekt a dolog.

Hát...

1. Ha randira hív, akkor legyek randi neki. Ha meg csak dumálni akar, akkor mondja azt, aztán elmondom, hogy ÉN akarok-e csak úgy dumálgatni bárkivel is.

2. Egy randin fontos, hogy alap dolgokat megismerjünk a másikról. Ha egyáltalán nem hajlandó a tyű de sablonos témákról beszélni, mint hobbik, munka, stb., akkor én tuti azt hinném, hogy sumákol. Illetve hogy ha ilyen alapokat nem tudok róla, mi a biztosíték, hogy később megtudom, passzolunk-e.

3. Vannak dolgok, amiket első randin nem érdemes és nem is illik szóba hozni. Plusz az őszinteség nem azt jelenti, hogy első alkalommal a másik képébe vágjuk az összes hülyeségünket meg bármit, amire épp gondolunk. Ha első randin pl. aranyérről vagy csak az exéről hajlandó beszélni egy srác, akármilyen őszinte, simán otthagynám a randi tervezett vége előtt is, mert egyszerűen prosztóság, és nem egy prosztó pasival akarok összejönni, hanem olyannal, aki tudja, hogyan kell viselkedni. De más téma meg lehet, hogy beválik.