Tényleg észrevehető? Kiszúrjátok lányok? Mennyire fontos? Önbizalom-pontosan milyen is?

Szerintem ne foglalkozz ilyesmivel.Inkabb csinalj olyan dolgokat,melyektol no az onbizalmad es meglatod egy szep napon neked is lesz baratnod:)

19/N.

No, jól figyelj, kérdező. Elmondom neked a Nagy Titkot - vagyis alapjában véve nem titok, de számodra még az, mivel a kérdésed mutatja, hogy nem vagy vele tisztában. Ha annak idején ezt valaki elmondta volna nekem, én se szerencsétlenkedtem volna annyit. Remélem, téged is sok szenvedéstől megkímél majd.

Ha egy lány megtetszik, az égvilágon SEMMIRE ne gondolj, hanem szó szerint gondolkodás nélkül, a pillanat erejével szólítsd meg, és hívd el valahova. Italra, sétálni, tökmindegy, lényeg, hogy legyen idő beszélgetni és ismerkedni. Derítsd ki, hogy ő milyen, mi érdekli, mi foglalkoztatja, mit szeret, mit nem, stb., plusz értelemszerűen te is beszélj magadról az egyes témák kapcsán. Ha pedig láthatólag összeilletek, akkor egy alkalmas pillanatban fogd meg a kezét, valamivel később pedig csókold meg. Onnantól már minden menni fog magától.

Talán egyszerűnek hangzik, és talán gondolatban már benned is felmerült, vagy talán még mástól is hallottad - csak épp NEM TETTED MEG a fentieket. A titok tehát ez TEDD MEG. Ne vacilálj, ne tűnődj, ne hezitálj, lépj. Éppen azért, mert a kezdet a legnehezebb, mint azt magad is tapasztalhattad, és minden vaciláló pillanattal csak mélyíted magadban a félelmeidet, így a legjobban ezt a problémát úgy hidalhatod át, ha egy pillanatot se hagysz magadnak a körömrágásra.

TEDD MEG.

Sokat segít az is, ha tisztában vagy vele, hogy NINCS MIT VESZÍTENED. Még ha nem is jössz be neki, akkor is mi van? Semmi. Majd lesz másik, jó eséllyel még jobb is. Első barátnőmről én is azt hittem, hogy ő a legjobb, aztán a harmadiknál (aki azóta már a feleségem is) jöttem rá, hogy mégsem.

Szóval NYUGI, és GYERÜNK. Veszteni nincs mit, mert ha egy ott is hagy, a későbbi még jobb lesz. Ha meg nem hagy ott, akkor az a legjobb.

NE TOTOJÁZZ, LÉPJ!

"Ez magabiztos embert kíván"

Ezügyben csak te magad tudsz intézkedni. A történet tanulsága is éppen az, hogy vagy lépsz, vagy maradsz vesztes.

"de a maradék önbecsülésemet szeretném megőrizni,mert az is köelít a nullához."

És mire mész a maradék önbecsüléseddel, ha egyedül búslakodsz vele otthon naphosszat? Rossz felől közelíted meg a dolgot. Közelítsd meg onnan, hogy amint ÖSSZEJÖN a dolog egy lánnyal, nem csak hogy visszakapod minden eddig elvesztett önbecsülésedet, de még sokkal több is lesz, mint előtte volt. Én pl. régen ugyanolyan voltam, mint te, de ma már, ha valami rendkívül valószínűtlen tragédia miatt újra egyedülállóvá válnék, könnyen tudnék új kapcsolatokat kialakítani a tapasztalataim miatt (ezeknek a lényegét próbáltam átadni neked az eddigiek során).

"Amúgy meg idővel úgy is kiszúrja,hogy nincs önbizalmam hiába ahatározott fellépés"

Mondtam: NE GONDOLJ SE ERRE, SE SEMMI EGYÉBRE AZON KÍVÜL, HOGY TETSZIK AZ A LÁNY, ÉS HOGY MEG AKAROD ISMERNI. Minden más mellékes (még az is, hogy hosszabb távon összejössz-e vele). A legelején csak az számít, hogy megismerd. A fent vázolt módszerrel pedig már az összejövés is nagyon könnyű, ha a megismerés már megvan - és arra se kell gondolni se, csak megtenni.