A nőkkel van probléma, vagy velem?

Nem egyszer lett vége azért a randinak, mert besértődtek a nők.

Legutóbb tegnap volt egy eset. Kávéztam egy pszichológusnak tanuló lánnyal. Jó fej volt, de ettől független nem tartom sokra ezt a szakmát meg úgy általában a bölcsészeket sem. Ráadásul nagyon sokat viccelődött, abszurd, fekete humora volt a csajnak és néha egész hangosan nevetett a kávézóban és még egy nagyon kicsit "dark", rockzene kedvelő beütése is volt.

Közben szó esett a komolyabb tervekről, ő semmit nem tudott mondani, csak habogott, hogy terapeuta akar lenni. Mondtam, hogy ne sértődjön meg, de szerintem nem jó alapanyag ahhoz, ha tényleg jó akar lenni, akkor meg kellene, hogy komolyodjon, és különben sem a legértékesebb szakma ez. Erre kiosztott elég durván, hogy ne szóljak bele, nem is ismerem. Bocsánatot kértem, és elmagyaráztam, hogy ez reflex, mert mi férfiak folyamatosan kapjuk a kritikát, álljuk a sarat, védjük magunkat, érvelünk, reagálunk, fejlesztjük magunkat állandóan, és tudom, hogy nem kellett volna tőle ezt elvárnom, hiszen nekik nem szokásuk. Esküszöm nem sértésből mondtam, puszta ténynek érzem, ezt is elmondtam. Egyáltalán nem akartam bántani, tényleg megbántam, hogy kritizáltam, mert a nők 99%-a tényleg nem tud ezzel mit kezdeni. Szóval teljesen őszinte volt a megbánásom és a körítés is.

De felállt és otthagyott.

Velem van baj vagy ez is csak visszaigazolja, amit megfogalmaztam? A nemük felé tett kritikát sem dolgozzák fel.