Miért csodálkoznak sokan, ha egy 32 éves intelligens, diplomás férfinak nincs szüksége párkapcsolatra, családra, gyerekekre? Mi ebben a fura?

"Volt benne részem, hogy a nő uralkodni akart felettem, nem kell egyelőre ilyesmi."

Az egész írásodból ezt a mondatot emelném ki. Mert te EGYFÉLE párkapcsolatot ismersz, és az alapján döntötted el, hogy a kapcsolat nem neked való, rosszul érzed magad benne. Ha másképp választanál/viselkednél a kapcsolatban, másféle tapasztalatod lenne, és esetleg megtapasztalnád, hogy milyen az a kapcsolat, amiben nem az alkalmazkodás dominál, és amely sokkal többet nyújt, mint amennyit elvesz.

De amit leírsz, az olyan, mintha azt mondanád, hogy megkóstoltad a csokitortát és nem való neked a TORTA. Holott van másféle is, ami lehet, hogy ízlene, csak elzárkózol tőle.

Félreértés ne essék, nem akarlak én rábeszélni semmire, azt csinálsz az életeddel, amit akarsz, csak lehet, hogy azért maradsz ki valamiből, amit talán még élvezhetnél is, mert egyféle tapasztalat alapján determinálod, hogy a kapcsolat csak rossz lehet.

Nincs ebben semmi fura, legalábbis számomra. Mi a jobb: ha a magad módján teszel a fenntartható fejlődésért, vagy világra szarsz még utódokat egy már rég túlnépesedett planétára?

Segítek: az állatiasságnak efféle megtagadása talán az egyik legnagyszerűbb és legnemesebb tett amit az ember megtehet.

Igaza van a 12-esnek

Es ha teged kerdezo, ez nem zavarna semennyire, akkor nem irtad volna ki a kerdest.... :) szerintem elfojtasaid vannak

Egészen másfajta örömöket fedez fel idővel az ember. Egyikünk sem maradt meg a babázásnál az autótologatásnál vagy a homokvárépítésnél. Fejlődünk, érünk, változunk. Lehet, hogy homokvárat csak a homokozóban lehet építeni, és sáros piszkos lesz közben az ember, miközben egy helyen csücsül végig, de ezt élvezi, csak kívülről tűnhet butaságnak, aki benne van nem véletlen nem hagyja abba.

Nincs azzal baj, ha neked nem tetszik a gyerekvállalás, a te dolgod, nem szabad belemenni vitákba az életedről.

Idővel úgy is változni fog a hozzáállásod, nincs senki, aki 10 évig ugyanaz az ember maradna ugyanolyan gondolatokkal és igényekkel. A véletlen összehoz pár kellemesebb tapasztalatot, majd ha a haverikörben megszületnek a babák, és egészen új oldalát fedezed fel a barátaidnak, gondolj vissza a 32 éves mindent elutasitó énedre:)

Addig is ne foglalkozz másokkal.

"Ahogy látom, aki férfi ismerősömnek van kapcsolata, egy szenvedés."

Egyrészt mindenkinek olyan kapcsolata van, amilyet alakít. Másrészt honnan tudod, hogy neki ez szenvedés? Ismerek olyan férfit, aki, ha napközben volt egy kis szabadideje, rohant haza az imádott kislányához, csak hogy fél órával többet tölthessen vele. Senki nem várta el tőle, ő maga akarta. Aztán olyan férfit is ismerek, akinek saját céljai között szerepel a nagyobb ingatlan, képes tenni érte. Mindenkinek más az értékrendje, életcélja, te meg a saját mércéddel méred mások életét, aztán megsértődsz, hogy ők is az ő mércéjükkel mérik a tiédet.