Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Fiuk, a többségetek tényleg így áll hozzá a nőkhöz? Főleg a karrierista nőkhöz?
Van egy fórum, ahol volt egy bejegyzés, ami lényegtelen igazából, de lehet hozzá kommentelni. És a pasik többsége azt írta, hogy nekik nem kéne karrierista nő, mert hogy ők nem tudnak 24 órában karriert építeni, gyereket nevelni, ellátni a háztartási dolgokat, és a férje lelki bajait ápolgatni. És erre írták, hogy a karrierista nők vessenek csak magukra, amiért inkább karriert építenek, mint sem a fent említett dolgokat csinálják, és ne csodálkozzanak, hogy nem kellenek a pasiknak. Meg írták, hogy csak is olyan nőt tudnának elképzelni, akinek esze ágába sincs karriert építeni, mert az milyen butaság, a nő helye a gyerekek, a háztartás és a férje mellett van, nem pedig azért van a nő hogy karriert építsen..
Kérdem én: Fiuk, pasik, a többségetek tényleg így áll hozzá a nőkhöz, hogy ők neveljenek gyereket, lássák el a háztartást (MERT HOGY AZ NŐI FELADAT (?????)), és még ezen felül körülöttetek ugráljon?
Mert ha igen, akkor össze teszem a két kezemet, és elrebegek 20 miatyánkot hogy az én barátom nem ilyen,és neki imponáló az a nő, akinek céljai vannak.
Nőként válaszolok. Nekem nem kéne olyan férfi, aki a nőben nem egyenrangú társat lát. Az én párom örül a szakmai sikereimnek. Nem vagyok karrierista, de nem elégít ki a háztartás és a gyereknevelés. A gyerekemre és a páromra mindig van időm, energiám, pláne, hogy a párom szívesen besegít a háztartásban is, nem CSAK az én feladatom.
De miért érdekelne olyan férfi véleménye, akitől nem akarnék semmit, annyira nem egyezik a világképünk? Miért akarnék olyanoknak megfelelni, akikhez semmi közöm?
Ennyire ki volt hegyezve a végletekre?
A kulcs amúgy az egyensúly megtalálása. Aki fekete-fehérben gondolkodik - nem feltétlenül rád gondolok, kérdező - annak ez egy nagyon nehéz feladat, és nem is biztos, hogy érti a mibenlétét.
Régen családközpontú voltam, manapság már nem. Természetesen idővel jó lesz majd a család, de bőven ráér.
Én is karrierista ember vagyok így szimpatikusak azok a nők, akik szintén ilyenek.
A gyerekvállalásnak sem kell a karriert megszakítania, főleg hogy ilyenkor általában a feleknek jó a fizetése, így megengedhetik maguknak azt, hogy ne kelljen otthon maradni a kicsivel 3 évet.
Vannak remek magán bölcsödék, amik teljesen jó megoldások az egyensúly fenntartására.
Hadd döntsék már el a nők maguk, hogy mit tartanak a legfontosabb feladatuknak...
Szerintem az idézett kommentelők egyszerűen szűklátókörűek. Szomorú az, hogy tanult, törekvő nők veszik őket körül, az iskolában, a kórházban, a munkahelyen, és még így is be vannak zárva a kis szemellenzőjük közé.
# 8: Én már anya vagyok, és tapasztalatból írom, hogy az első három éven kívül a gyerek NAGYON kevés időt tölt ki egy nő életében. Egész nap oviban, iskolában van, kb. 10 éves kortól elkezdődik a pubertás, inkább egyedül és a barátokkal szeretne lenni, aztán még később az a normális, ha önálló családja lesz.
Arra a három évre lehet a gyerek köré szervezni az életünk, utána viszont nagyon komoly gondban lesz az a nő, aki a gyerekre alapoz mindent, és más, fontos dolgokról lemond.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!