Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti lehetségesnek tartjátok, hogy látóként egy vak emberrel alakítsatok ki párkapcsolatot?
Csak nekem hiányozna az hogy együtt nézzük a naplementét? Hogy megdícsérje hogy jól áll rajtam egy ruha? Hogy elmenjünk moziba vagy színházba? Vagy egyáltalán hogy a szemembe nézzen és azt mondja hogy de szép a szemem? Hogy az esküvőnkön elképedjen ahogy fehér ruhában az oltár elé vezetnek? Hogy megcsókoljon anélkül hogy a számat kellene keresgélnie,vagy megfogja a kezemet anélkül hogy keresgélnie kellene? Hogy összebújva az ágyon megnézzünk egy jó filmet? Hogy számítógépen játsszunk? Hogy kártyázzunk vagy dominózzunk vagy akár scrabblet játsszunk? Hogy bevigyen kocsival a kórházba amikor vajúdok...
Nem akarok előítéletes lenni, barátként(mármint haver barât nem barât barát) szerintem teljesen el tudnék fogadni egy vak embert, de mint életreszóló társ? Őszintén nekem szerintem túlságosan hiányoznának a felsorolt dolgok... Ti hogy vagytok ezzel?
Ha tetszene a személyisége, az egész lénye akkor nem utasítanám el csak ezért. Ugyanúgy kialakulhat köztünk szerelem, olyan ami talán senkivel sem ezelőtt. Persze vannak dolgok ami kiesik amiatt mert vak, de az őszinte kapcsolatban ez nem számítana.
Azzal kapcsolatban hogy megdicséri a külsődetén a saját példámat tudom felhozni. Mikor távkapcsolatban éltem, az akkori párom sokszor mondta, írta hogy ma is gyönyörű vagyok. Nem azért mert találkoztunk vagy mert küldtem neki képet. Csak azért mert ő így látott. A szemében mindig szép voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!