Ti lehetségesnek tartjátok, hogy látóként egy vak emberrel alakítsatok ki párkapcsolatot?

Én simán, gondolkodás nélkül elfogadnék egy ilyen kapcsolatot. Mert ami számít az a szemnek láthatatlan. A kapcsolatunk túlmutatna a vizuális vonzalmon.

Az nem olyan nagy kunszt, hogy egy férfi meglát, szemre való vagy és megkívánja az idomaid. Majd aztán talán megjön a szerelem is.

De az a férfi amelyik vakon is beléd tud szeretni, az tényleg téged szeret.

Persze ott marad a tapintás, szaglás, hallás mint érzékelés, de aki nem reked meg a sablonnál és hajlandó felfedezni valami ujjat, kilépni a komfortzónájából, az egy vak mellett is élhet szerintem teljes életet.

Ki hogy "látja"...? :D

Amúgy hogy vetült fel benned ez a kérdés?

Önmagában a látás nem tesz képessé arra, hogy befogadj mindent.

Én azt elhiszem, hogy egy pillangó látványa mondjuk neked olyan apró részlet, ami az élet szépségét adja. De az meg saját talpasztalatom, hogy sok ember hiába látja mondjuk a pillangót, nem látja a szépségét. Vagy észre sem veszi, vagy nem is érdekli, hogy ott van. És akkor hiába egészséges ember ő is, őt a részletek vagy az élet eme tünékeny szépségei nem ragadják meg (az megint más kérdés, hogy akkor gondolom így se úgy se lesz bimbózó a kapcsolat).

Egy vaknak viszont te vagy a szeme, és megoszthatod vele mindazt amit te látsz a világból. Neki adhatod azt a szépséget, amit a te szemed lát, és ezáltal már az övé is lesz.

Szerintem ez még mindig csak nyitottság vagy szerelem kérdése.

Nekem nem vak, hanem gyengénlátó a párom. Fel se merült bennem, hogy ezért ne jöjjek vele össze. Valamennyit lát, de pl egy pillangót vagy a naplementét pont nem, de nem számít, elmesélem neki. Benne van a pakliban, hogy romlik a látása(bár erre kicsi az esely) de nem tántorít el.

De tuti, hogy az rengeteg kompromisszummal és lemondással járna, ha megvakulna. Egyébként nagyon sok vak ember nem igazán él rendes életet, pl nem dolgozik. De van olyan is, ,aki pl tolmács vagy akár ügyvéd. Nehéz dolgok ezek.

Nyilván a kirándulás olyan szinten nem lehetséges mint egy látóval, mármint te látod azt a követ, de ő nem. De rengeteg más dolgot lehet csinálni.

Amit feltettél, nagyon nehéz kérdés, de szerintem bennem ezért nem lenne tartózkodás. Bár fene tudja, jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy emiatt aggódjak. De ez valóban komoly dilemma. Néha engem is zavar, hogy a párom nem.lát dolgokat, jó lenne vele megosztani sok szépet (pl hold, csillagok ), de egyszerűen nem látja, .hiába lát valamennyire. Ez nem indok arra, hogy ne éljek vele életem végéig, de néha zavar, hogy nem látja, amit én (inkább csalódott vagyok, hogy nem élheti át velem az élményt). Nagyon szeretem, ez sose lesz akkora mértékű gond, hogy ne akarjak vele együtt lenni.

Egyébként ez elég nehéz kérdés, mert mi látó emberek mindent a látásunkra bízunk, azon van a fókusz mindig. Aki vak, vagy látássérült, az elfogadja a dolgot és más érzékszervei veszik át a funkciókat, sokkal több érzéke lesz mindenhez. Ha valaki meg így születik, akkor neki az a természetes.

Persze nem mondom, hogy én nem tartok attól, hogy mi lesz, ha a barátnőm teljesen megvakul, azt elég nehéz lesz kezelni, borzalmas veszteség, viszont ezt vállaltam és szeretem annyira, hogy végig mellette legyek, akármi is történik.