Férfiak/Fiúk! Akinek sikerült, annak hogyan sikerült legyőznie az önbizalomhiányt magában (a nők terén is)? Mennyi idő volt, minek a hatására?

Sok évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni a pszichológiával hobbi szinten, inkább párkapcsolatok alakulása,gyermek testbeszéd, nevelési formák, üzleti kapcsolatok terén. Ennek ~4 éve. Sok kapcsolatom volt, de vakvágányra futott mindegyik, nem értettem miért. Amelyik nő kevésbé érdekelt, az mindig összejött, amelyikért oda voltam, sohasem. 1,5 éve vált el párom tőlem, 1 év járás, 3 év együtt élés és 1 év házasság után. Letargia, depresszió 2-3 hónapig. Ekkor kezdtem mélyebben beleásni magam a kapcsolatok,randizás,vonzalom,"kémia" (vonzalmi szint), hódítás, jófiú/rosszfiú témakörökbe, feliratkoztam hírlevelekre, számos könyvet vettem, eljártam life és dating-coach-okhoz. Ez a folyamat még mindig tart, képzem magam és fejlődök napról napra, kicsit több, mint 1 éve.

Minek a hatására: folytonosan bedőlt kapcsolatok, belső félelem, tudatosult önbizalomhiány.

Eredmény 1 év után: Megértettem az okokat, miért voltam olyan amilyen. Elbaszott családi kép, szülők érzelmi intelligenciája 0. Persze hálás vagyok nekik amiért felneveltek, de nem tudok rájuk felnézni érzelmi szempontból. Egyre több randira járok és gyakorlok, az önbizalom, kiállás már nem okoz gondot kívülről szemlélve, de iszonyatos munka van benne, kitartás, gyakorlás, hogy azzá váljak amilyen szeretnék lenni. Még mindig van bennem valamennyi félelem, és ritkán, de képes vagyok elbaszni még mindig számos dolgot, nem nyílok meg teljesen, hezitálok és nem lépek amikor kellene. Ritkán fordul már elő, de sajnos még előfordul. Főleg amikor a komfortzónámon kívül randizok (értsd: 10-es skálán 9-es vagy 10-es nők, külsőleg belsőleg egyaránt). Úgy sejtem, hogy még legalább fél-1 év, mire teljesen az leszek aki akarok lenni. Gyakorlás. Mert a rutin, az ismétlés és a gyakorlás tesz előbb utóbb azzá, amit gyakorolsz napról napra, hétről hétre.

„ Elbaszott családi kép, szülők érzelmi intelligenciája 0. Persze hálás vagyok nekik amiért felneveltek, de nem tudok rájuk felnézni érzelmi szempontból. ”

ez tökéletesen jelzi a mai világ szülőit. nagyon rossz viselkedésmintákat adnak tovább, és érzelmi tudásuk nulla. Tudatlanság az ok. ennyi.

Nem csoda, hogy az emberek többségének fogalma sincs mit érez, azt meg pláne nem tudja elmondani, hogy mire van szüksége. Ehelyett kompenzálás, játszmázás, megfelelési kényszer, stressz, depresszió.

véleményem szerint az önismeret, érzelmi intelligencia, az önálló hiteles egyénné válás tanítása lenne az egyik legfontosabb teendő a felnövekvő generáció számára.

én is több dolgot olvastam, testbeszéd, első benyomás, társfüggőséggel kappcsolatban. érdekesen feltárjak a dolgokat.

DE nekem a zsiráfbeszéd... jaaaajj mi az, erőszakmentes kommunikáció jött be legjobban. alapvetően személyek közötti teljes megértésre lett tervezve, de a könyv is végig foglalkozik azzal, hogy az a saját belső komm-ban is hatalmas sefítség.

én ez által teljesen megértettem az érzéseimet, és hogy milyen szükséglet vagy annak hiánya húzodott meg mögöttem egy adott szituban. így már könnyen ment az önismeret, és kezdtem észrevenni mik a berögzült dolgok bennem, min kell vátoztatnom... többé kevésbe sikerült. hát majd meglátjuk mit sikerül elérnem

nekem az alapszitu az volt, hogy reménytelenül voltam szerelmes, viszonzatlanul, és volt egy elég szorongós, szociális fóbiás személyiségem.

alapvetően a saját fejlődesem iránti motiváció volt ami leginkább segített. hogy utánamentem a dolgoknak, kutakodtam, olvastam, pszichológushoz is jártam ritkán. társaságba mentem, komfortzónán kívülre mozdultam. tehát az önbizalomhiány leküzdéséhez legjobban az embernek egy belölről jövő motivációra van szüksége, hogy el akarja érni, hogy folyamatosan fejlődjön a személyisége, saját maga boldogsága miatt.