Mindig azt mondják itt, hogy az emberen megérezni az önbizalomhiányt, vagy a keserűséget, és általában ez a probléma, ha valaki régóta keres, és nem jön össze neki. Na akkor ehhez mit szóltok?

Nem mindig. Van, aki tényleg nagyon jól tudja palástolni, de a többségen azért észrevehető. Te valószínűleg az előbbi kategóriába tartozol, vagy az ismerősöd nem elég jó emberismerő.

Nem konkrétan látszik, de egyszerűen láthatatlan vagy a nők számára, ha nincs önbizalmad.

Egyetlen tapasztalat. Valószínűleg szabályt erősítő kivétel vagy.

hidd már el, hogy a csaj a vak, kiismerni egy pasit! nem te vagy az ász, a csaj a pancser!

Pedig nagyon egyszeru a helyzet. Az ismerosod nem latta, amint beprobalkoztal egy csajnal es kudarcot vallottal. Lehetsz a legnagyobb kiraly tarsasagban, ha inadba szall a batorsagod amikor hoditani probalnal...

Hogyan probaltal eddig part keresni, hol buktad el altalaban?

Ez a helyzet attól is függ, hogy az illető személy mennyire közeli ismerőse, illetve barátja valakinek, tehát mennyire vannak bizalmas viszonyban egymással. Ha valaki jól ismer egy embert, és tudja, hogy milyen helyzetben van és mik a problémái, akkor az egyértelmű dolog, akárhogyan is viselkedik őelőtte. Viszont idegenek előtt, illetve akiket kevésbé ismer az ember, már más a helyzet, hiszen senkire nincsen az ráírva, hogy milyen ember valójában, és hogy pontosan milyen gondjai vannak. És itt az a lényeg, hogy pontosan, tehát nem afféle hétköznapi problémákra célzok, hanem bonyolult, lelki, meg magánéleti dolgokra. Az emberek pedig nem léleklátók. El tudom pl. képzelni, hogy ha rólam megtudnák az ismerőseim, az a kevés, hogy milyen helyzetben vagyok, akkor mennyire meglepődnének. Akit nem ismer annyira az ember, annak vagy csak köszön, vagy pedig egy pár általános mondatot váltanak egymással, és így meg nem lehet valakit rendesen megismerni.