Azért nincs komoly barátnőm, mert nagyon lassan alakulnak ki bennem az érzelmek?

Rám az élet minden területén igaz, hogy nagyon nehezen jön meg a motivációm. Mindig az első lépést a legnehezebb megtenni, mivel nincs is kedvem megtenni. Nem vagyok az a rögtön lelkesedő típus. Ha belekezdek valamibe eleinte közönyös vagyok, nehezen jön meg a kedvem, de egy idő után ahogy telik az idő szép fokozatosan elkezd érdekelni, ha valamibe belekezdek azt akkor már végigcsinálom, talán csak azért mert nincs kedvem más után nézni, de az is lehet, h szép lassan azért megjön a motivációm, ha már energiát fektettem bele. Na és hát a nőkkel is valahogy így vagyok. Ha megtetszik egy nő, az még önmagában nem elég ahhoz, hogy bármit is tegyek érte. Csak szép lassú fokozatos megismerés után tudok beleszeretni nőkbe, de eddig még nem nagyon találkoztam olyan nővel akinek ehhez lett volna türelme. Eddig akikkel alakult valami mindig azon voltak kiakadva, hogy nem látták rajtam, hogy eléggé érdeklődnék irántuk, hiába mondtam, h bennem ez nagyon lassan alakul ki, inkább megszakították velem a kapcsolatot. Úgyhogy eddig csak ilyen rövid kapcsolataim voltak, de sosem én szakítottam, sztem én szép lassan bele tudtam volna szeretni bármelyikbe, csak hát a mai világban mindenki rohan, én meg baromi lassan csinálok mindent, pláne a mai világhoz képest. Ezen nem tudok változtatni, ilyen nyugis, békés, hűvös a természetem. Többen mondták már, hogy jégből van a szívem, de az már nem jutott eszükbe, h megpróbálják felolvasztani.