Mikor fogják fel az emberek, hogy a rossz külső van előbb és az emiatt kapott elutasítások miatt lesz megkeseredett az ember?

10 Régen tudod, az volt a baj, hogy rengeteg magadfajtával voltam körülvéve, akik visszahúztak, elbizonytalanítottak. Részben ez is volt az oka, hogy 18 évesen nem tanultam tovább.

Az ilyeneket mára lekoptattam a francba. Sokkal szebb nélkülük az élet, több energiám is van. A segítőkész emberek megmaradtak, őrájuk tudok számítani a nehézségben, így nem félek a túlhajszoltságtól sem.

#11

Helyes-helyes! Kellemes meghalást 52 évesen :)

Magyarázd ezt a jóképű, magas, sportos munkatársamnak, aki lassan már 40 éves és egyáltalán nem tud összehozni egy kapcsolatot, annyira nem boldogul a nőkkel.

Vagy az alacsony, kissé pocakos, izomtalan haveromnak, akinek olyan jó szövege van, meg akkora önbizalma, hogy csak úgy tapadnak rá a nők, amellett, hogy évek óta kapcsolatban él.

Az ilyenek soha nem fogják felfogni.

Amúgy van igaz abban az élet-dologban. Nem hosszú, és gyorsan elszállnak az évek!

Az első az unalmasság. Én tudom. Én jól nézek ki mindenki szerint és van is önkritikám, látom a külső hibáimat, mindezek mellett tényleg az átlagnál jobban nézek ki külsőleg.

Sokan érdeklődnek irántam, de más emberek társaságában leblokkolok, nem tudok beszélni, nem tudok feloldódni. Nekem ezért nehéz a pártalálás. Amíg nálam sokkal rondábbak könnyebben létesítenek párkapcsolatot.

Nem hiszek neked.