Ha egy szürke, megkeseredett, unalmas és magányos ember próbálna veletek megismerkedni, barátkozni hogyan viszonyulnátok hozzá?

Persze :)

Miért ne? Bár az ilyen emberekben nem a semmiért alakulnak ki a dolgok, nem az a tapasztalatom, hogy kezdeményeznének beszélgetést.

Mindenki igennel fog válaszolni. A valóság azonban más...

Lehet,hogy nem is olyan szürke, mint amilyennek látszik.Honnan tudod,hogy az?Ha beszélgettél vele és ez volt a benyomásod,akkor nem kell tovább szóbaállni vele.

Ha ilyen stílusban teszi fel a kérdést,abból már arra következtetek,hogy valóban egy unalmas panaszláda.Nem azért,mert problémái vannak,hanem mert sajnáltatja magát mások előtt.Nem sok értelmét látom ilyen beszélgetéseknek.Igyekszem pozitívan szemlélni az életet,nem panaszkodni,hanem tenni a dolgom,pedig nekem is sok problémám volt(akad még most is)és biztos,hogy én is fárasztottam másokat,de rá kellett jönnöm,hogy ez sehova nem vezet.Bocsi kérdező,de ha erről van szó esetedben,akkor fárasztanak az ilyen emberek,nem barátkoznék veled.

Egyszer valószínűleg meghallgatnám. Elég jól értek az emberi lélekhez, jól tudok másokat beszéltetni is, nem csak hallgatni, és ki tudom szűrni egész gyorsan azt, hogy van-e valami érték a szürkeség mögött vagy nincs. Ha nincs, akkor nálam az első beszélgetés volt az utolsó is.

ha szerintem is unalmas, nyilván nem erőltetném, esélyt adnék neki. hol laksz?