Irigy és megkeseredett ember lettem, mit tehetnék?
A törtènet ott kezdödik, hogy anyám egyedül nevel hàrmunkat a keleti règióban, tehát anyagilag valahol a bèka fenele alatt vagunk. A nèlkülözès ès stressz miatt borzalmas gyerekkorom volt, a csalàdom.. nos, elèggè szètesett. Alig beszèlünk egymással, ráadásul èn lettem a feketebàrány, amièrt törekedtem arra, hogy változtassak az èletemen. Fèlek itthon, mert anyám ès a tesóim már maximum kötekednek vagy ordítanak velem.
Van egy Okj-m, ami errefelè semmit nem èr, itt diplomásnak kell lenni ahhoz, hogy az ember - már ha egyáltalán kap munkàt - ne havi 70 ezret keressen.
Mindig jòl tanultam, de idèn 450 pont már alapbòl nem volt elèg az állami szakhoz nekem, ezèrt levelezöre jelentkeztem - aztán pár hete kiderült, hogy megszünik a kis minimálbères munkám is - meg a többieknek os, akik itt állnak, egy szakmával a kezükben, szinte nulla munkatapasztalattal, rossz anyagi körülmènyek között.
Ha elfogy a spôrolt pènzem, vehetem fel a diákhitelt, de bèrletet, rezsit ès egyebet is kell itthon fizetnem, tehát elèg nagy összegröl beszèlünk. Kialadtam. Mindennap fèl nègykor kelek dolgozni - mèg egy hónapig -,ztán egy gyárban robotolok a 3 nyelvtudàsommal, miközben az èrettd3gin kèt tárgyból bukott osztálytársam milliókat keres a csalàdi vállalkozásban.
Felmegyk a facebookra, ès làtom, hogy az ismeröseim merre nyaralnak a szülök pènzèn, melyik munkahelyre tettèk be, milyen házat kapott diplomaosztóra. Ma vègsö elkeseredèsünkben feljött a tèma, kinek hány udióta, semmit tevö ismeröse èli a gazdag gyerekek boldog, gondtalan èletèt.
Úgy èrzem, nem bírom tovább. Nem az fáj, hogy másnak megvan mimdez, hanem az, hogy èn akárhogy küzdök, mert tiszta lelkiismerettel mondom, hogy mindent megteszek - akár munka, akár tanulàs, akár más terèn - mègse jutok sehova. Nincsenek nagy vávgyaim, csak szeretnèk elköltözni itthonról, ès megalapozni az èletem, hogy kèsöbb családom lejhessen.
Az egyetlen dolog, ami visszatart külföldtöl, az a párom. Itt van munkáha ès mèg kèt èvig ideköti a suli..
Szerintem is fel a fejjel, ne merülj bele az önsajnálatba,annál rosszabb..
Írtad, hogy van nyelvtudásod, 3 nyelvből is, vállaj magándiákokat, az is egy kis bevételi forrás..én 1000 ft-ért tartok németet egyetem mellet, vállalj fordítást.
Diákmunkát azt hiszem levelezősként sajna nem vállalhatsz, így ez legalább egy kis bevételi forrás lenne, amíg nem találsz másik munkahelyet.
Szomorú, hogy élnek így emberek. A jelenlegi helyzet szörnyű lehet, megértem a kiakadást, viszont tanultál, és vannak ambícióid, úgyhogy neked nem kell tovább azt az életet élned.
Azért sokan vannak, akik messzi kis falukból nagy emberek lettek, tanultak okosak.
Én azt ajánlom, hogy nézz munkát valami jobb helyen, és ha kell, vedd fel a diákhitelt, így el tudsz költözni.
Nem fogsz mindig havi 70ezret keresni, nem abból kell kiindulni.
Gondolom a családod számít rád. De az nem jelenti azt, hogy oda vagy kötve. Pénzt tudsz nekik küldeni bárhonnan. A párodnak is vannak lehetőségei. Akár ki is mehetne külföldre veled, ha távoktatásba tanulna.
Nem könnyű persze, de azért akkora akadályok nincsenek, mint ahogy azt te érzékeled.
Legyél kitartó, és akkor minden jó lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!