Szerintetek milyen együtt lenni/élni egy látássérült vagy vak lánnyal?

" Marha jó alakja van, jól öltözködik"

Ebből látszik, hogy csak megakarod dönteni és kész. Csak a külsejét emeled ki, vicces.

Ha így állsz már most hozzá, akkor jobb ha békén hagyod, de közöld vele, hogy nem azért teszed, mert nem tetszik, hanem mert te nem érdemled meg. Vagy pedig változtass magadon.

Mivel valószínűleg a férfiak jobban elkerülik a látássérülése miatt, ezért sokkal jobban vágyik a szerelemre, mint más nők. De ha így állsz hozzá, hogy mit szól majd a rokonság, és hogy nem is volt annyira ronda, mint a képeken, akkor inkább hagyd meg egy normális férfinek. Vagy pedig szeresd azért, mert megfogott, és ne azért, mert a rokonság/barátok épp áment mondanak rá.

Mindenkinek vannak hibái, amikről nem tehet, az övé ez. Ettől még nem lesz kevesebb, mint ember. Sőt, ha tényleg szereted, szerintem sokkal jobban fog ragaszkodni hozzád, mint egy átlag nő.

29F

Semmi baj azzal,hogy tetszik az alakja.

Sajnos van itt pár egyén,aki a frusztrációját itt vezeti le,ahelyett,hogy az edzőteremben tenné egy bokszzsák társaságában...

#12 mindent leírt,ha úgy gondolod vágj bele!:)

"alig lát valamit az egyik szemére"

én 2 embert ismertem aki egyáltalán nem látott az egyik szemére...

mind2 teljes életet él/élt (az egyik sajnos már nem él, de idősen halt meg)

nekem soha fel sem tűnt, hogy nem látnak az egyik szemükre...

annyiban befolyásolja őket, hogy kisebb a látóterük és gyengébb a térérzékelésük...

szerintem ha csak a fél szemére vak valaki akkor is tud teljesen átlagos életet élni...

múltkor láttam vakot aki egyedül baromira ügyesen közlekedett, mert megszokta...egy vak is élhet teljes életet, csak vakként más mint egy átlagos emberként...

22F

Akinek nem volt még vak barátnője, családtagja, el sem tudja képzelni nilyen egy vak emberrel élni!

Azt viszont senki nem tudhatja hogy ezzel a lánnyal, te mit találsz. Örök boldogságot, vagy örök kellemetlenséget!

Az biztos hogy ha őt választod nem lesz egyszerű az életed!

De lehet hogy boldog leszel a bonyodalmak ellenére is!

Menj el olyan intézetbe ahol vakok vannak, és barátkozz vak emberekkel! Én ismertem egy bácsit, aki gyerekként sokszor kísérgettem ide-oda ügyes dolgai miatt! Nekem megszokott hogyha valaki vak, elkísérem ameddig egyezik az utunk! De a legtöbb ember kikerüli őket!

Nem hiszem hogy a döntésedet ezek alapján fogod meghozni, az sajnos a te lelked terheli majd, akár mellette, akár nélküle folytatod! Aki alig lát valamit, az még nem vak, szerencsére! Így azért nagyságrendekkel egyszerűbb a dolog!

Gondolom közlekedni tud egyedül!

A tesom Nagy szerelme vak abszolut semmit Nem lat megis halal szerelmesek egymasba;-))

Boldogok egyutt a Csak feszbukozik,fut,utazik teljes eletet el:-)A barati es a csalad is egybol elfogadta annak ellenere h elso hallasra az volt bennem h "uristeeen" :-)

Azt h ki mit mond az indifferens ne azert me adj neki eselyt mert vak:-)Lehet veluk elni sot bulizni is eljarnak:-)En is elmentem a lannyal vasarolgatni Es rettegtem h Nem figyelek Es nekimegy a falnak,(Oki egyszer tenyleg nekiment mert Nem vittuk a kutyajat Meg a botjat mondvan majd en terelgetem:-)

Tok normalis emberek plusz nincs vita a teven senki Nem latja ha szarul nezel ki csupa pozitivum:-)))))

Látássérült hölgy vagyok, 7 éve házas.

Én azért jobban látok, mint akit írtál, de sötétben nem tudok közlekedni, és a látóterem is sokkal kisebb, mint a tiétek. Ez a probléma csak 20-éves koromra teljesedett ki nálam, akkor tudtam meg, hogy, legalább is az orvosok szerint meg fogok valószínű vakulni előbb-utóbb. Amúgy szerintem nem, mert nem romlik az állapotom már jó ideje. De mivel csak 21 éves koromra szembesültem az állapotommal én teljes életet éltem és élek.

Nagyon kommunikatív és helyes lány vagyok, gimiben az iskola legjobb pasijával jöttem össze, az egyetemen is az első két évben a minden lány álma évfolyamtárs engem hívott el, ha olyan volt. Sőt, még most is előfordult velem, hogy akivel beszélgettem pár órát, (dacára annak, hogy férjnél vagyok és anya vagyok) nagyon oda lett értem.

A férjemet nem tudtam anno elijeszteni. Udvarolt, elmentem vele párszor, s mikor láttam, hogy komolyan gondolja, folyton hangsúlyoztam, hogy biztos, hogy ezt akarja, ezt s ezt mondák az orvosok, stb. Ő azt mondta, hogy volt már dolga lányokkal, épp elég volt neki belőlük. Hozzám nem is foghatók. A gyerekeket simán kihordtam, megszültem. Vannak gondok, pl. rossz, hogy ne lehet jogsim, a gyerekek így lehet, hogy kicsit kevesebb helyre jutottak el eddig velem a gyes alatt, mint amúgy.

Plusz költség pl. hogy kell bébiszitter majd télen, hogy hazahozza délután a sötétben őket az oviból/suliból.

De ezektől eltekintve nincs különbség az életünkben, a legtöbben észre sem veszik, (akik nem utcán látnak minket) mert szerintem ott azért látszik, hogy lassabban közlekedem, mint mások. Szóval alkalmazkodnunk kell, de a egy máshoz való ragaszkodásunk, szeretetünk szerintem csak erősebb e miatt. Én is jobban és biztosabban tudom, hogy ő engem szeret és elfogad, mint más feleség. Szóval boldogok vagyunk, mind a ketten. Ja, és szerintem hússzor annyit melózom, mint egészséges társaim, s a gyes alatt is csináltam végig bedolgozást, hogy hozzájáruljak a kasszához tetemesen:-)

ennyi.