Lányok, titeket zavar ha egy fiú nem veszi túl komolyan a tanulmányait?

Az elso sort olvastam el es mar megse gondolnam hogy egy ilyen fiuval legyek. Utalok bulizni es komolybak szamitok

A tanulmanyok fontosak mert egyengetik az utat egy szebb es konnyebb jovo fele

En nem szandekszom eltartani a parom ha az nem tanult es nincs munkaja vagy nincs egy norlamis munkaja.

18/L

Attól függ. Magukat a tanulmányokat én is elég lazán veszem, de csak azokat a dolgokat, amik nem érdekelnek. Mármint, a legtöbb egyetemen a tananyag 90%-át olyan dolgok teszik ki (főleg az alapképzésen, de amúgy utána is- nem csak személyes vélemény, büfészakról és mérnöki, informatikai szakokról is végzett, munkában álló, komoly emberek is ezt mondják), aminek semmi köze ahhoz, amit te a jövőben csinálni szeretnél, és ha mégis, akkor is csak egy bizonyos szintű elméleti tudást ad, amivel még nem igazán tudsz mit kezdeni. Legalábbis, ahol én vagyok, az ilyen.

És én is így vagyok vele, hogy órákra alig járok be, a gyakorlatokon muszáj, hát akkor ott vagyok, de nagyon nem erőltetem meg magam, a vizsgáim viszont relatíve jól szoktak sikerülni, főleg ahhoz képest, hogy mennyit (nem) tanulok rájuk.

DE! Én mindezek mellett tudom, mit szeretnék csinálni a jövőben, tudom, mi érdekel, és szerencsére az egyetemen van lehetőség ezt a gyakorlatban is csinálni. Kutatásokban részt venni, különböző feladatokat találni, aktívkodni, ami tapasztalatot ad és némi közelebbi belelátást a témába, hogy még időben el tudd dönteni, valóban neked való-e ez az életforma. Én ezt teszem, és biztos vagyok benne, hogy miután kézhez kapom a diplomám, akkor is többet fog érni, hogy ilyen jellegű tapasztalataim vannak, mint az, hogy egy, a szakmámtól teljesen idegen, ámde kötelező féléves tárgyon 4 évvel ezelőtt milyen jegyet kaptam. Oké, igen, az sokat elmond az ember kitartásáról és céltudatosságáról, hogy mégis, mennyire veszi jól az egyetemi akadályokat, de őszintén, semmi értelme nincs egyik napról a másikra bemagolni 5 700 oldalas könyvet, hogy aztán a vizsga másnapján már semmire ne emlékezz belőle, de azért jó eredményed és átlagod legyen. Én legalábbis, ennek nem sok értelmét látom. Ezért csinálok olyan jellegű dolgokkal kapcsolatos mellékfoglalkozást, amivel később is szeretnék foglalkozni. Az ad igazi tudást a dolgokról, nem valami teljesen unrelated tantárgy, amit az államvizsga után az életben nem fogsz semmire sem használni.

Szóval, ha a tanulmányok mellett csinálsz VALAMIT, amit tényleg komolyan veszel, komolyan beleásod magad, amiből aztán tényleg hasznod lesz, és nem csak úgy vagyogatsz, akkor engem nem zavarna, hogy magukat a tanulmányokat nem veszed komolyan. Ha viszont tényleg másról sem szól az egész, csak lustálkodásról, délig alvásról és következetes óraellógásokról, majd mindez újra és újra, az lehet, hogy engem is zavarna. Minimális komolyságot azért elvárok a másiktól, vagy legalább céltudatosságot, amit huszonévesen már szerintem nem olyan merész dolog elvárni.

Nekem nem szimpatikus, ha valaki tingli-tangli módon áll a sulihoz. Akaratlanul is megfordul a fejemben, hogy máshoz is így állhat hozzá, avagy mi lesz később a munkával?

Én szerettem az egyetemista éveket és végig a jó tanulók körébe tartoztam. Azok az alakok nem zavartak, akik minimális tanulással is tudtak teljesíteni, azok zavartak, akik elbulizták az időt és nagy mellénnyel tojtak az egész egyetemre.