Nagy hátrány ha egy férfinak nincs autója?

Nem, mindketten bringával járunk.

Akinél egy autó léte vagy nem léte dönt arról, hogy kellesz-e neki, azzal jobb nem kezdeni.

Látom, már meg is jelent az "én még azt is tudom rólatok, ami nincs" fazon, aki szerint minden nő hazudik. Jó lenne azért, ha az ilyenek előszednék az ásd el magad felszerelésüket, és nem itt rontanák a levegőt.

Nekem tényleg nem fontos, hogy van-e a pasinak autója vagy nincs. Baromira hidegen hagy, felőlem lábbusszal is közlekedhet mindenhova. Vásároltam már be egyedül két nagy túrahátizsákkal is, napi szinten használom a BKV-t, és nem nyafogok a tömegben, sőt, kihasználom, hogy nem kell figyelni az utat, és könyvet olvasok (már kifejlesztettem magamban, hogy ne menjek túl, de előfordult régebben, hogy 1 megállót továbbutaztam, mert belemerültem egy könyvbe).

De itt Pesten nincsenek akkora távolságok, hogy nekem megérje autóval furikázni mindenhova. Ráadásul nem egyszer volt olyan, hogy gyalog vagy kötött pályás járatokkal gyorsabb voltam, mint más a dugóban araszolva. Természetesen ha olyan helyen élnék, ahol nagyobbak a távolságok, ritkább a tömegközlekedés, azaz szükség van autóra, akkor én is fontosnak tartanám, de nem társkeresésnél, és nem a pasinál, hanem én magam alakítanám úgy az életemet és a megtakarításaimat, hogy megszerezzem a jogsit, és legyen egy autóm.

Nálunk a családban egy autó van, apámé, és öcsém tud még vezetni (az egyetem biztosította), de nem ezzel járunk mindenhova, leginkább akkor használjuk, ha sokat kell cipelni (pl. ha öcsém utazik, és sok a cucca, ha nagyimékhoz utazik a család, ők mindig megpakolnak minket, nagy bevásárlások alkalmával, illetve ha orvoshoz kell menni, mert nem a szomszédban van, és oda kell érni rendelési időn belül, meg anyámnak volt olyan kezelése, ahova kellett kísérő mindenképp, a mentő meg nem minden esethez megy ki - mellesleg teljesen jogosan).

-Vidékinek az.

-Tanyasinak nagyon az.

-Előnytelen külsejűnek is az, azt beszélik...

-Bankrablónak szinte tiszta gáz! :D

Nem gáz. Az gáz, hogy vannak pasik akik ezzel akarnak lenyűgözni.

Lehet, hogy én vagyok az egyetlen nő a világon, aki egy autóra ha ránéz, csak a színét tudja megmondani. Mondhatod nekem, hogy ez az autó 100.000-be, 1.000.000-ba, vagy 10.000.000-ba került, elhiszem, mert fogalmam sincs, milyen áron vannak autók.

Pesten élek, bérletem van, felesleges az autó.

Én nem szeretek bkv-zni, soha nem is szerettem,ezért 20 évesen jogosítványt szereztem.Mindenhova autóval járok,kivéve belváros,ügyintézés,stb.

Ha a pasimnak nem volna autója az azt jelenti, hogy nekem kell őt vinni minden közös programra.Randi után haza.:) Ez nekem nem annyira jön be.38n

Bár lehet fiatalnak számítok a kérdéshez, de engem hidegen hagynak az anyagiak. Szegény családból való vagyok, BKV-t is csak bliccelve használom, ettől függetlenül nem egy kocsiért fogok beleesni valakibe.

Szeretem ugyan az autókat, nagyjából ismerem is őket, tehát tudom értékelni a szépségüket meg a teljesítményüket, ugyanakkor nem tartom létszükségletnek. Persze utálom a tömegközlekedést, az igénytelen járműveiket, az össze-vissza menetrendjeiket (amiket be sem tartanak jóformán) és a különféle, összezsúfolódott embereket... (Akárki is dicsérte, itt Pesten fél óra eljutni valahova, ahova egyébként 5 perc se lenne az út - ráadásul olyan körülmények között, amiért jó, hogy nem fizetek egy forintot se.) De igen, hozzászoktam már ehhez az életmódhoz, ha van ülőhely, én is szeretek utazás közben zenét hallgatni, olvasni, telefonon játszani... Mondjuk mindezt meg lehet tenni egy autóban is, ahol ugyebár komfortosabb - szóval élvezeti faktornak azért nem nevezhető...

Igazándiból egyikről sem mondanám, hogy jobb, mert szívem csücske a környezetvédelem. Bár attól még nem kell lekapni senki fejét, mert nem biciklivel vagy gyalog közlekedik. Aki megteheti, nyilván a számára legelőnyösebb módszert választja utazásakor. Mindenki más, ezért nem kell bántani senkit sem... Igazából jogunk sincs hozzá. (Ezt azért fejtettem ki, mert ahogy észrevettem, erről is szól itt a vita...)

Van párom, akinek nincs még jogsija/kocsija, de szeretne a későbbiekben. Az egyik haverja közben megörökölte a szüleiét, de ettől én őt nem tartom vonzóbbnak, se hozzám illőbbnek. Jóformán pénzt se szeretnék ilyenre kidobni, de attól még támogatom barátom, mert szeret vezetni és szükségünk is van rá. Ez van.

Ami már kellemetlenebb téma, hogy egy kezdődő párkapcsolatban fair szempont-e, hogy a másik fél megoldja az egyéni szocproblémáinkat. Természetesen mindenki a maga hősét keresi (legfőképp a sztereotipikus nők), ezért biztos van, aki arra vágyik, hogy a párjának feltétlen legyen egy kocsija. Mert mondjuk tegyük fel, olyan helyzetű, mint én, vagy éppen azért, mert már hozzászokott ehhez a színvonalhoz. Nem hinném, hogy el lehet ítélni bárkit is, mert valamit szeretne és ezt a másiktól várja el, ugyanakkor nem árt tisztában lenni ezzel a viselkedéssel és visszafogni magában az embernek. Az élet sok területén támaszkodunk a társunk segítségére, de jó ezt úgy tenni, hogy közben egyik fél se érezze kihasználásnak.

Kényes téma még, de azért belemennék, hogy szerintem a közös kassza a legjobb egy kapcsolatban. Ha valakit igazán szeretsz, ott nem kérdés, hogy önzetlenül bármit megadtok egymásnak. Így értelmetlenségnek tartom azon veszekedést, hogy "enyém/tiéd" kocsi... A lényeg, hogy egy szerelemben nem igazán az anyagi javak számítanak, hanem egymás belső értékei. Ezért tartom valamilyen szinten elítélendőnek ezt a hozzáállást. Hátrány lehet a mindennapi életben, a környezetünkben, a karrierünkben is akár, de egy párkapcsolatot semmiképp sem határozhatnak meg tárgyak, mert az ott már nagyon rossz úton halad. Akit ez akadályoz, az nem a szívével keres, hanem az eszével, szóval ezt nevezhetjük felszínességnek, vagy inkább számító viselkedésnek (sokan okosságnak gondolják, de ez bizony nem az).

Kérdező, aki ez miatt kikosaraz, jobban is jársz nélküle (már amennyiben nem tartod te is elengedhetetlennek egy autó meglétét a kapcsolatodban)...