Szerintetek hol itt az igazság?

Van egy fiú, aki bejelölt engem a facebookon, és beszélgettünk már hónapok óta, aztán mondogatta az utóbbi időben, hogy nem e lenne kedvem találkozni, mert nagyon szeretne látni élőben is, meg minden. Egész addig, ameddig beszélgettünk úgy éreztem, hogy hasonlítunk egymásra, ő is állandóan mondogatta, meg kedvelte az összes képem, meg dícsérgetett, mondogatta, hogy tetszem neki, meg biztos szép vagyok, kedves a mosolyom, stb., meg elmesélte, hogy az eddigi barátnői csak kihasználták őt, tönkretették őt, meg átvágták, bolondot csináltak belőle, semmibe nézték, meg hogy mi a véleménye a mai emberekről, hogy mennyire nehéz párt találni, mert mindenki csak a külsővel foglalkozik, a belső értékek mennyire nem számítanak senkinek, olyan jó lenne neki egy komoly kapcsolat, egy kedves lánnyal, akiben megbízhat, stb, vagy csak barátkozni is egyelőre. Na aztán találkoztunk, eljött a nagy nap, nagyon tetszett nekem, kedves, okos, értelmes fiúnak tűnt, normális mértékben volt szerény, inkább udvarias volt meg tényleg nagyon kedves volt. Aztán amikor elköszöntünk, akkor meg annyit mondott csak, hogy majd beszélünk. Eltelt már nap, nem keresett, gondoltam talán azért, mert nem akar nyomulni, vagy valami ilyesmi, aztán írt egyszer csak egy üzenetet, hogy örül nekem, de részéről nem akar többet találkozni velem. ...

Most komolyan, mondja már meg nekem valaki!! Nem érzem magam ronda lánynak, nem vagyok a világ szépe, azt elismerem, de igyekszem csinos lenni, igyekszem nőnek kinézni. Van rendes munkahelyem, járok mellette egyetemre, nagyon türelmes, odaadó vagyok. A világképem is normális a világról, és akkor jön egy pasi, aki szintén kedves, elvileg neki sem volt könnyű a pártalálás, mert hogy mennyire nehéz... És akkor végre találkozunk, és akkor ezt tudja benyögni nekem?!

Hol van itt az igazság? Mit várnak mégis az ilyen emberek, hogy ki fog jönni, egy hibátlan testü szépségkirálynő? Könyörgöm, semmit nem számít az, hogy valaki kedves, ad magára, stb, meg nem h.ülye, hanem normális? Ki a frász kell az embereknek úgy mégis???

Egész eddig beszélgettünk hónapokig, és olyan jól összhangban voltunk, kerestük egymást, esküszöm, hogy nem vagyok ronda... Komolyan kiábrándító ez az egész... És akkor ennyivel elintézi a másik embert? Már többet beszélgetni sem lehet? ... Ennyire ijesztő voltam, vagy mi? ...