Szóval egy elég kínos dolog történt!?

Kicsit érezte ő is, mármint a srác, hogy feszült a helyzet, valahogy érezni lehetett a levegőben. Végül neki nem mondtam semmit, hanem a lányhoz mentem oda, és próbáltam mégegyszer megbeszélni vele a helyzetet.

Nem igazán adott nekem teret, csak annyit mondott megint, hogy őt nem érdekli a srác, de én úgy nézek ki mintha engem érdekelne, és azért kérdezte. Mondtam neki, hogy világ életemben több fiú barátom volt, mint lány barátom, valahogy ilyen ember vagyok, a fiúkkal jobban kijövök, a lányok általában utálnak (mint most ez a lány is..), mondjuk ez nem mondtam meg így kerek perec, de tény és való, hogy több férfi kolegámmal jóba vagyok most is (jóba alatt értendő, hogy beszédesebb viszonyba) mint lányokkal. Valahogy ilyen a természetem. Ezzel a sráccal csak nagyon megtaláltuk a közös hangot már első naptól kezdve, ezért is figyeltem fel rá, mert egyébként nem a legjobbképű pasi a világon, de nem is az számít. A lénye tetszett meg, ő maga, úgy ahogy van. De mondjuk hiába is, mert ez ennél több úgysem lesz. Én még az a fajta lány vagyok, aki inkább megvárja, hogy a másik lépjen, mintsem neadjisten csalódás érjen egy esetleges elutasítás miatt. Meg a mai nap leckéje amúgy is az volt, hogy nem jó belekeverni a munkába a magánéletet...

Most lesz egy hét szünet (a srác szabadságon lesz), így remélem elcsitulnak ezek a viszonyok, mire visszajön. Nem szeretném ha ez tovább fajulna..