Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintettek mennyire bátor döntés, hogy ha 26 éves fejjel feladom a társkeresést?
"És az igazán trágya érzés, hogy tudom, hogy ez nem normális. Hogy nem vagyok normális."
Ilyen hozzáállással már ne is haragudj, de elkönyvelheted, hogy tényleg nem is lesz, bocsi! A kisugárzásodról is biztosan lerí, hogy 26 évesen megkeseredtél és könnyelműen feladod azt, hogy barátnőd legyen!
Túlságosan görcsösen ragaszkodsz nagyon ehhez a témához! Ha egy kicsivel rugalmasabb lennél, akkor rájöhetnél, hogy a szerelem nem így működik. Majd akkor csap le rád, amikor nem is várod!
Saját tapasztalat: barátom idén lesz 31 éves. 29 évesen, ismerte meg a szerelmet, mikor engem megismert. Előtte azt se tudta, hogy mi az! És azt hiszed, hogy ő el volt ezért keseredve! Kétlem! Csak ő, nem kezdett el siránkozni, meg feladni az egészet, mint pl. te is, 26 évesen, hanem keresett és kutatott tovább, és tovább, addig míg meg nem talált, engem!
A világon a legkönnyebb feladni! De küzdeni, és talpra állni, mikor pofára estél, az már a nehezebb, de az a tiszteletre méltó!
Szívesen ajánlom neked ezt a videót, nagyon nagy a mondanivalója, hallgasd meg (a videó alatti filmkockák nem lényegesek, csak amit hallasz, az a lényeg): https://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58
És tudod, nem a sors tehet arról, hogy még nem találtál barátnőt! Ez a kifogás része, hogy legyen valamire fognod!
Amikor pl. írsz, és nincs ihleted, de valahogy be kéne fejezni a művedet, akkor is feladod? Biztos nem!
A Titok című filmet is ajánlom neked: https://www.youtube.com/watch?v=90R7wrpId5Y
Ha ismered a vonzás törvényét, akkor másképpen gondolkodnál! Ha azt könyveled el magadban, hogy azokhoz az írókhoz hasonlóan te is magányos leszel, akkor biztosan így is lesz!
26 évesen nincs világvége! Majd, ha 66 éves leszel, és még mindig egyedül vagy, akkor már kezdhetsz elkeseredni, de addig nem!!!
Küzdj, éld az életedet pozitívan!!! :)
"barátom idén lesz 31 éves. 29 évesen, ismerte meg a szerelmet, mikor engem megismert"
és nemsokára megismeri a poklot is.
Kedves 16-os!
Hogy egyesek milyen negatívak!! Biztosan te is egy megkeseredett egyedülálló ember lehetsz, aki csak sajnáltatni tudja magát!
Miért ismerné meg a poklot?
Miért kell magadból kiindulni???
Nem hallottad még azt, hogy minden ember különböző??
Szerintem nem bátor döntés valamit feladni- viszont lazábbra venni a figurát, kicsit visszavenni és hagyni, hogy történjen az élet- azzal nincs semmi gond.
Nőként nekem nem a sikertelenségeddel lenne gondom- hanem ha az arcodra van írva.
Az, hogy írónak tartod magad megint más kérdés.
Én is írok- akkor író vagyok?
Olyat is ismerek, akinek jelent meg könyve- de attól még nem tartom írónak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!