Csak szerintem a legrosszabb meleg tinédzsernek lenni?

Kedves második válaszoló, kritikán aluli a véleménye!

Kedves kérdező fiú! Mindenkinek nehéz elfogadnia magát, sőt azt hiszen nekünk melegeknek erősebbnek kell lenni, mint a ,,normálisaknak"!

Én 20 évesen bújtam elő, a szüleimnek és a 3 testvéremnek is elmondtam. Mára sok barátom is tudja és a környezetem intelligens része el is fogad! Az ember egy idő után eljut arra a pontra,hogy már nem érdeklik az emberek véleménye!

Tényleg a társkeresők a legjobbak, mert nekünk nincs olyan szerencsénk,hogy a buszon meglátjuk a nagy Őt! :-D

Hidd el,hogy a szerelem nem is olyan könnyű,de meglehet találni. Arra viszont figyelj,hogy ne legyen futó kalandjaid, mert az intelligens meleg környezet nem fogja tolerálni a dolgot!

Sokan vagyunk melegek és így válogathatsz is :-D Főleg így tavasszal,nyár elején megindulnak az emberek! :-D

Sok siket hozzá!

Én 22 évesen mentem el a pszichológushoz, aki közölte, hogy miért nem élem meg a homoszexualitásomat szexuálisan? Aztán elkezdtem ismerkedni.

De amúgy nekem is ilyen volt az életem, különösen miután szakítottam a csajjal akivel csak sajnálatból jártam.... 16-18 éves korom közt magányosnak éreztem magam és irigykedve néztem a különböző meleg témájú filmeket, hogy nekem miért nem lesz párom, ugyan úgy mint a Csodálatos Dologban?

18 évesen már ismerkedtem, de sajnos mindegyik kamusra elfecséreltem 2-3 évet, akik átvertek és sosem találkoztak velem, aztán elkezdtem meleg bárba járni, de ott se jött össze, szóval úgy mond a pszichológusom mentett meg, hogy aszexuálisként éljem le az életem homoszexuálisként.

Kedves kérdező! Ne erre gondolj! Gondolj arra, hogy te ettől mennyire más vagy mint a többi barátod. Mert a másság egyáltalán nem rossz. Te egyedi vagy. És nem csak amiatt, mert meleg vagy, hanem a lényed miatt, a szellemed miatt is. Fogd fel úgy az életed, hogy az minden lesz, de unalmas biztos nem.

Én is egy meleg srác vagyok, és elmondhatatlan boldogsággal tölt el az, hogy elfogadtam magamat olyannak amilyen vagyok. Az meg, hogy még !MÉG! nincs kapcsolatod egyáltalán ne szomorítson el. Sok heteronak sincs még kapcsolata, és ahogy ők is, te is meg fogod találni akit neked szánt az élet. Szerintem ha teheted, gyűjts bátorságot ahhoz, hogy elmondjad néhány embernek azt, hogy te ki is vagy! Hidd el, hatalmas kő esne le a szívedről. Tapasztalat :)

Nem hiszem,hogy nagyon rossz. Nyilván nem könnyű,de a melegek is ismerkedhetnek. Rengeteg tini meleget ismerek akik boldog párkapcsolatban élnek. ehhez persze az kell,hogy el tudják fogadni magukat és ismerkedjenek.

Nem kell felvállalnod magad ahhoz hogy ismerkedhess.

Meleg tinédzser vagyok. Méghozzá falusi környezetben, és ha kinézetre nem is, de a viselkedésem alapján azt mondják, olyan nyilvánvaló, mint hogy 1+1=2. :D

Itthon nem tudják, legalábbis tőlem biztos, hogy nem.

De szerintem sejtik, azt is lehetségesnek tartom, hogy tisztában vannak vele.

Szóval a környezetem ellenére mindenki tisztel és elfogad úgy, ahogy vagyok. Lehet, hogy azért, mert ha valaki beszól miatta, azt rendesen le szoktam ugatni. xD

A kedves második válaszolótól, akit mellesleg jelentettem, kérdezném, hogy miért is beteges, hogy a farkakra bukom? :D

A barátommal egy suliba járunk, nem sokan tudják, hogy együtt vagyunk.

Soha nem szoktunk ölelkezni nyilvánosan vagy fogni a másik kezét, ez mind a kettőnktől nagyon távol áll. Szerintünk ez csakis ránk tartozik.

Megkörnyékeznek minket elég gyakran a lányok, amivel szerintem nincs is baj. Csak a barátom soha nem tud nemet mondani.

Ezért tartom kicsit nehéznek, mert én nem is az, hogy nem szívesen vállalom fel, de szerintem ez nem más dolga. Viszont néha elgondolkozom azon, hogy könnyebb lenne úgy. Mert már egy picit elegem van a barátom "kedvességéből" ezért nehéz csak

Szerintem még így is a legcsodálatosabb. Én imádok coming outolni és új embereket megismerni, és ekkor érzed az első szerelmet, az első nagy csalódás is csodálatos, amin túl kell lenni. Szerintem az én koromban a legjobb melegnek lenni. :)

17/m/f