Egy vers. Vélemények?

Kinézek, nézem a hófehér tájat,

A fejembe szürke gondolatok járnak,

Az arcomon lassan folynak a könnyek,

A lelkem fáj, s a szemeim könyörögnek,

Bámulok ki, s nézem a tájat,

S amit látok a lelkembe fájdalmat vájat,

Hogy jóvá teszek mindent, azon gondolkodom,

S közben csendben érted imádkozom,

Érted... Kiért én bármit megteszek,

Nem számit mi lesz.. csak ti boldogok legyetek,

Emlékezz rám mindig, bármilyen távol vagyok,

S én ott leszek veled, és ott is maradok,

Harcolok érted, addig még van eröm,

S még azután is, ha már elestem a harcmezön,

És ha ugy gondolom, hogy tovább már nem birom,

Kést fogok a kezembe és elvágom a torkom,

De nem! Mert én soha fel nem adom,

Veled leszek egyszer, mert tiszta szivböl akarom,

Bizok benned, s tudom egyszer minden rendben lesz,

S tudom, hogy az élet engem tölled soha el nem vesz,

Rengeteg a próba, mit kikell állnunk,

De mi erösek vagyunk, s soha nem hátrálunk,

Együtt mi, tudom, bármit elérhetünk,

Együtt mi, tudom, legyözhetetlenek leszünk,

S legyen bármilyen kemény és mostoha az élet,

Én akkoris keményen harcolok majd érted,

Most elmész.. Mert igy akarta a sors,

A boldogságért mindig is nehéz harc volt,

De harcolok, és várok rád örökké, mig világ a világ,

S emléked számomra olyan, mint egy csokor virág,

Amely örökké szép, s sosem hervad el,

Kérlek, emlékezz rám, s sose felejts el.