Vers a hideg téli estékre. Vélemények?

Ezt a verset 1 éve írtam, egy nyári emléket elevenítettem fel benne.

Nyári emlék

Eljött hát a hideg tél

Most zord és kopár minden

Lelkem mélyén egy régi emlék

Sejlik fel, meglibben

Lusta nyári szellő

Melengeti szívem

S előjön sok képben

Mit akkor átéltem

Ó Zöldfa utca

Te hoszú kígyó-sztráda

Végtelen vagy s töretlen

Mész ki a határba

Zöldfa utca végén

Egy picike kis telek

Gizes-gazos elhagyatott

De nekünk szebb nem lehet

Keskeny földút vezet

Birodalmunk szívébe

Hol rejtve vagyunk szem elöl

Szabad vagyok végre!

Három nap a természet

Édes lágy ölén

Három nap a barátokkal

Érzem szabad vagyok én!

Leszállott az este

Sötét fátylát reánk hajta

Óvott, védett minket

Nem kerűlhetünk bajba

Kigyulladt a tábortűz

Birodalmunk éke

Tovatűnt a bú, a gond

A sötétség lidérce

Kinn fekszem a földön

Minden fűszál lágyan ölel

Szívem nyugalom, béke

S boldogság tölti el

Nézem a sok csillagot

Mely mind reám hunyorog

Kacsintok hát én is

Mert úgy illik, úgy szép dolog

Bámulom a holdat

Útját komótosan járja

Vajon mikor tűnik el,

Bukik le a határba'?

Bokor zizzen, ág moccan

Fujdogál a Szél

Hűs csókot hint arcomra

S közben szavak nélkül beszél

És kinn a bágyadt utca

Sárgás lámpafénye

Buzdít, hív, csalogat

Ki a csendes éjjbe

Alszik már a város

Minden csendes, néma

Csak Szél futkos, szorja csókjait

Messze, messze, néha... 2009.12.02